...meg fogom buktatni őket. Kicsordult a pohár. Hosszú évek óta egyre nagyobb elkeseredéssel veszem tudomásul, hogy a főiskolán a hallgatóim teljesítménye folyamatosan romlik. Az évközi dolgozatok és a vizsgákra kitűzött feladatok nehézségi szintje egyértelműen behatárolható. Évről évre engedményeket tettünk: kevesebb lett a feladat a szokásos időtartamú megmérettetéseken és a nehézségi fokon is enyhítettünk. A hallgatók felkészüléséhez egyre több anyagot készítettünk, a tankönyvek mellett papíron is és digitálisan is minden anyagrészünkhöz rendelkezésre állnak tanulást segítő források.
Kollégáimmal az oktatási módszereinket folyamatosan igyekeztünk fejleszteni. Mindezek ellenére egyre gyengébbek a hallgatók eredményei. Egy tanár általában lelkiismeret furdalással ad elégtelen jegyet, hiszen ez a kudarc gyakran „közös bűn”. De most már azt hiszem, hogy alapvetően nem bennem (bennünk) van a hiba. A dolgozatok megírására adott idő előtt is a hallgatók közül gyakran és egyre többen befejezik a munkát és elmennek. Egyszer megkérdeztem az egyik ilyen „villámkezű” diákot, aki hamarabb akart elmenni, mint ameddig írhatta volna a dolgozatát és akinek a beadott munkájában a megoldott feladatok jók voltak, de több, eléggé egyszerű feladattal nem foglalkozott, miért hagyta abba? A válasz: az elégséges megvan, a többi nem fontos. Az állások elnyerésében nem az elért tanulmányi eredmények, hanem a kapcsolatok a lényegesek, ezt mindenki tudja. Borult az értékrend, a tudás leértékelődött.
A tanulmányokat igazoló papírra szükség van, azt valahogy meg kell szerezni. A mind fejlettebb puskázási módszerek mellett jellemző az is, hogy mit tartalmaznak a puskák. Azt hiszem, közoktatásunk színvonalára is jellemző, hogy az egyik kollégám egy matematika írásbelin olyan puskát fogott el, amelyen ez állt: „mínusszor mínusz az plusz, plusszor mínusz az mínusz…”. Főiskolán. De további szép példáink is vannak. Szerveztünk a hallgatóknak felzárkóztató (ingyenes) gyakorlatokat. Én ezt akkor hagytam abba, amikor az érintett diákoknak a negyedrésze sem jelent meg ezeken a foglakozásokon. Ugyanakkor a főiskolai vezetéstől jönnek az üzenetek: legyünk kíméletesek, vigyázzunk a buktatásokkal, hiszen a hallgatói létszám és a főiskola anyagi ellátása szoros kapcsolatban áll. De szoros a korreláció a leendő diplomások tudása és az ország gazdasági helyzete között is! Sokszor idézték: „Okos ország, gazdag ország.” Persze ez alól kivételek vannak, de azok nem mi vagyunk.
Kedves diplomagyárakban működő tanár kolléganők, kollégák!. Gondoljatok gyermekeitek, unokáitok jövőjére, a tudás terén ne kössetek elvtelen kompromisszumokat! Ne engedjük tovább megfelelő szintű tudás nélkül a diákokat! Igen, tiszta szívvel meg kell mondani, hogy ez így nem mehet tovább!
