Van egy szakállas vicc. Kérdezi a beteg az orvosát, mit tegyen, hogy hosszú életű legyen? Az orvos elgondolkodva sorolja: ne igyon, ne dohányozzon, ne nőzzön, ne kártyázzon és ne járjon moziba se. Mire a beteg: és ha betartom, hosszú életű leszek? Azt nem garantálom, feleli a doki, de baromira fogja unni. Így vagyok azzal a WHO tanulmánnyal is, ami most berobbant a köztudatba, és ránk hozta a rákfrászt.
Nem akarom lebecsülni a tudósok kutatásait, de az elmúlt évek tapasztalatai megtanították, hogy némi fenntartással fogadjam a „tudomány legfrissebb eredményeit”. Voltak évek, amikor csak lelkiismeret-furdalással tudtam leülni a frissen sütött rántottám elé, mert szinte láttam az ereimben menten lerakodó koleszterint. Elvette az étvágyam, hogy minden falattal újabb és újabb percekkel rövidítem meg az életemet. De amióta más tudósok arra a felismerésre jutottak, hogy igenis egészséges a tojás, azóta nyugodtan eszem a rántottát is, mert hasznos koleszterint tartalmaz.
Igazi pánik fogott el, amikor kiderült a zsírról, hogy valóságos méreg. Mondták ugyan a tudósok, hogy szükségünk van a különböző zsírféleségekre az agyműködéshez, a hormonális szabályozáshoz, valamint a sejtmembránok felépítéséhez, de egyáltalán nem mindegy, milyen zsírból fedezzük a szükségletet. Vannak telített és telítetlen zsírok, elkezdtem hát megtanulni, miből lehet megkülönböztetni őket. Attól kezdve csak nyálcsorgással tudtam gondolni a friss, zsíros, fehér kenyérre (ja, az is nagyon egészségtelen!) lila hagymával és piros paprikával…
A tudósok bejelentették, hogy a telítetlen növényi zsiradékok az egészségesek, nosza, próbálkoztam a margarinnal, ami nem volt annyira ínycsiklandó, mint a zsíros kenyér, de már kezdtem megszokni. Erre bejelentették, hogy a növényi zsiradékokkal is van egy kis gubanc: a margarinok feldolgozása közben hidrogenizálják az értékes olajat, aminek így megváltozik a természetes szerkezete. Csak a természetes cisz-zsírokat szabad enni, a mesterségesen átalakított transz-zsírt azonnal töröljük az „étlapunkról”, mert rákkeltő! Azóta egy listával és nagyítóval megyek bevásárolni, és minden elém kerülő élelmiszeren megnézem, mi van benne. (Ja, azt nem mondtam, hogy az engedélyezett élelmiszer-adalékokról – azokról a bizonyos „E” összetevőkről – is kiderítettek egy s más káros tulajdonságot.)
Erre most tiltó listára kerültek (a cukor és a só mellé) a kolbászok, szalonnák, a finom füstölt csülkök, felvágottak, még azok a nyomorult virslik is, amelyekről már korábban annyi csúnyaságot elmondtak, hogy azóta rájuk sem merek nézni a hentesnél. Két választásom maradt: vagy vegetáriánus leszek, vagy áttérek a csirkére, pulykára, halakra. Az előbbinek nem adok túl sok esélyt, mert az agyon vegyszerezett földekről a növényekbe felszívódnak a mérgek, és inkább nem tenném ki magam ennek a veszélynek. Baj van a fehér húsokkal is. Olvastam, hogy a nagyüzemekben a csirkéket és a pulykákat mindenféle antibiotikumokkal tömik, hogy megelőzzék a járványokat. A gyógyszer lerakódik a húsukban, mi megesszük, aztán ha tüdőgyulladást kapunk, immúnisak leszünk a gyógyszerre. A halak? Egyrészt a szagukat sem bírom, de el tudom képzelni, hogy a szennyezett folyókban, tavakban, tengerekben mi mindent szívnak magukba….
Lehet, hogy fényevő leszek.
