- "Testhezálló" nyelvtudást

Többször lehet olvasni arról, hogy „kevesen tudnak nyelveket”, hogy a hazai lakosság idegennyelv-tudása nem kielégítő. Magam azok közé tartoztam mindig, akik passzív nyelvtudásban képesek jó szintet elérni, olvasni, fordítani akár több nyelven is, de nem „társalgó” típusok. Létezik ennek ellenkezője is, vagyis ez alkati kérdés is. Másfelől egyáltalán nem mindegy, hogy egy magyar anyanyelvű társalgási szinten (és egyben írásban is) melyik nyelvből akar eljutni magasabb szintre. Nézetem szerint nem szerencsés, hogy a legtöbben az angollal próbálkoznak, ennek nyelvtana bizonyos fokig ugyan áttekinthető és megtanulható, de a kiejtést a szóképhez igazítani komoly nehézségbe ütközik (írni és mondani kell egyszerre tanulás közben). Maga a kiejtés sem teljesen könnyű egy magyar anyanyelvűnek. Célszerűbb szilárd kiejtési szabályokkal rendelkező nyelvet tanulni, akár a nálunk elég hagyományos németet, vagy akár az olaszt, de még valamelyik szláv nyelvet is könnyebb olykor elsajátítani. Az orosz nyelv, ha a cirill betűket ismeri valaki, és a kiejtési szabályokat, a nyelvtant – tulajdonképpen jól elsajátítható, és ennek alapján egy-egy más szláv nyelv is. Szóval: nyelvet tanulni feltétlenül kell, csak válogassuk meg, melyik a "testhezálló" az egyéniségünknek. A társadalom műveltségi szintjét és gondolkodását nézve, nem ártana akár a latin nyelvet és vele a klasszikus műveltség egy részét is visszahozni. Nagyon hiányzik az emberismeret, az a világos gondolkodás, ami a latin szellem sajátja. Az irodalom mindig jó alapot kínál az emberismeret megszerzéséhez, ha nem unalmas közismereti tárgyként fogják fel. Sajnos, édes kevés az igazán színvonalas, érdekfeszítő szellemi életrajz, pedig az ifjúságnak ilyenek olvasására is szüksége volna. Babits Mihály hajdan gondolkozott egy európai irodalmi olvasókönyv összeállításán, az európai irodalmi történet mellé, de ezt sajnálatosan nem tudta már elkészíteni. A magyar irodalom történetét Szerb Antal is megírta, szellemesen, jó meglátásokkal, de az ismert okok miatt, sajnos ő sem tudta ezt folytatni. A nyelvórák számát növelni lehetne, ha a heti öt testnevelési órából hármat alternatív módon mással lehetne felváltani és a diákoknak sem kellene feleslegesen bent rostokolni az iskolában, pláne, ha semmilyen szakkört nem képesek szervezni számukra. Egyre inkább az merül fel az emberben, hogy a mostani rendszer valamiféle jövőbeni militarizálás jegyében született? Nem lehet testneveléssel belső emberi értékrendet kialakítani, ez csak tárgyi tudásra épülhet. Jelenleg az a veszély fenyeget, hogy a modern technika felszínessé, üressé teszi az életet és egyre több visszaélésre ad alkalmat. Ezzel a tendenciával szembe kell menni! Az ember az első, a cél és a technika ehhez képest csak eszköz a jobb élet érdekében, csak határok közé szorítva szolgálhatja az embert.