Amennyiben Írországban, Szlovéniában, Dániában és Norvégiában ismerik a magyar szurkolótársak kedvenc „Ria, ria, Hungária!” kiáltozását, akkor egészen biztosan ezt énekelte tegnap Dublintól Oslóig minden valamirevaló futballszurkoló. A kevésbé tájékozottaknak maradt a „Magyarország, Magyarország!” rigmus, mert arra gondolni sem merünk, hogy az említett térségekben is kívülről fújják a „Ki nem ugrál, b…ös román!” című ocsmányságot. A lényeg, hogy hallatlan népszerűségre tettünk szert az írek, a szlovénok és a dánok körében, fájdalom (mármint nekik), a befutók a norvégok lettek: a svájci sorsoláson kiderült, velük játszunk a novemberi Európa-bajnoki pótselejtezőn.
Írországban, Szlovéniában, Dániában és Norvégiában edzők, labdarúgók, szakírók, nyugalmazott tűzoltók és kertvárosi kismamák ecsetelték hosszasan az elmúlt napokban, hogy a magyar válogatottat szeretnék ellenfélként kapni, mert ez a társaság nem tűnik túlságosan acélosnak, a sarkosabban fogalmazók szerint bűn rossz, ellene tuti a továbbjutás. Egy norvég sportújságíró egyenesen azt tette közzé közösségi oldalán, hogy amíg Ukrajna ellen 10-15 százaléknyi esélyük van kijutni a 2016-os Eb-re, addig Svédország és Bosznia-Hercegovina esetében 40 százalék, míg a magyarok ellen alsó hangon 60. Ami azt illeti, Jörn Sundby nem mutat nagy tiszteletet a mieink iránt…
Hacsak nem arról van szó, hogy Norvégia-szerte azért örülnek tegnap óta, amiért a spanyol Villanovense játékosai. A társaság a harmadosztályban szerepel, focistái csak a televízióban látják a sztárokat, erre olyan mázlijuk volt, hogy a kupában összesorsolták őket a Barcelonával. A Villanovense öltözőjében akkora fiesztát csaptak, mintha vb-t nyertek volna, a lelkes sportemberek azóta számolják a napokat, mikor jön a csodacsapat elleni – szinte garantáltan vesztes – nagy csata.
Novemberben magyar–norvég. Néha a kicsik is győzhetnek.
