Ha valamiben, akkor ebben híresen gyengék a szocialisták. A hazai politika rendszerváltás utáni tragikomédiájaként jegyezték fel, amikor Gyurcsány bukása után szinte apróhirdetésben kerestek miniszterelnököt az akkor kormányválság előtt álló MSZP-sek.
Most sem sokkal jobb a helyzet a vezetőnek mondott baloldali párt háza táján, mint akkoriban volt, a közvélemény-kutatások szerint a népszerűségi görbéjük lekonyulóban van. Már lassan nem csak orrhosszal jár előttük a Jobbik, és a folyamatnak senki nem látja a végét. A megmaradt tagságnak nem sok jót ígérnek a dobra vert székházról és a pártingatlanokról szóló hírek, amiből arra következtetnek, mintha a háttérben önfelszámolás folyna. A párt berkeiben pedig futótűzként terjed valamiféle belső lázadás híre.
Vagy rémhíre. Cáfolatokat persze hallani, de azzal még senki sem szállt vitába, hogy a pártvezetés legbelső köreiben komoly viták folynak, a mélypontról kivezető lehetséges utakról. Ilyenkor a legkézenfekvőbb persze a vezetést okolni, az elnökségen karizmatikus egyéniségeket számon kérni, s ezzel egy időben újabb neveket bedobni. Mi lenne ha… Nem olyan régen a baranyai Tóth Bertalant emlegették a lehetséges „megváltóként”, aztán Harangozó Tamást tesztelgették, újra és újra előkerül a szegedi Botka László neve is, de aki látszólag beéri a választmányi elnök és a polgármester székével. Szóba kerülnek retró politikusok is, mint a mostanában ismét aktivizálódó Mesterházy, vagy az Orbán által megdicsért, egykor már volt pártelnök, Hiller István, aki „nem ugrana el” egy ilyen megbízatás elől. Tóbiás pedig hallgat, elzárkózik a nyilatkozatok elől, mint ahogyan a „Hagyó-árvákként” emlegetett ifjú budapesti reménységek vezéralakjai sem szólalnak meg.
Az egyre kisebb létszámmal működő alapszervezetekben ugyanakkor programról, hívószavakról vitatkoznak, arról ötletelnek, hogyan lehetne ismét vonzó, alternatívát jelentő párttá formálni az MSZP-t. Ki tudja, a pártszervezetek „mélyéből” ezek a gyengécske hangok eljutnak-e a Jókai utcáig, illetve a már onnan kiköltözött vezetés füleihez.
Vagy ők tényleg a megváltót keresik.
