Eleddig úgy tudtam, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszteré a diplomáciai tahóság világcsúcsa. Az elsőséget jelentő feledhetetlen mondata 2008-ban hangzott el, akkor, amikor ifjú angol kollégája: David Miliband felhívta, hogy nemtetszését fejezze ki Oroszország grúziai agressziója miatt. Ekkor hagyta el Lavrov száját az érdeklődő kérdés: „Ki a f…sz vagy te, hogy kioktatsz engem…?”
Mostanában a mi külügyminiszterünk igyekszik legalább dobogós helyezést elérni a diplomácia évszázados nyelvének megújításában. Szijjártó Péter az utóbbi hetekben elképesztő gorombaságokkal illette a környező országok állam- és kormányfőit, nem kímélve az osztrák kancellárt, de az ENSZ főtitkárát sem. Nem mentségképpen, de Lavrov akkor 58 éves volt, Szijjártó most 37, Oroszország területe 17 millió négyzetkilométer, a miénk 93 ezer, az oroszok tényleg annyian vannak, mint az oroszok: 143 millióan, mi pedig alig 10 millióan élvezhetjük külügyminiszterünk verbális ámokfutását.
Valamiért a hős külügyérünkről Miki barátom esete jut eszembe, aki anno meglátogatta az A38-as hajón fellépő régi barátját, Orszáczky Jackiet. Előtte azonban beállt a sorba, hogy igyon valami okosságot. A sor hosszú volt, Miki türelmesen várt. Ámde egy húszas éveiben járó ifjú titán perdült a sor elé, szőke barátnőjével, s két koktélt rendelt. A sorban állók döbbenten néztek, Miklós is csak annyit mondott: barátom, mi is sorban állunk. Mire a titán odabökte: fater, ez egy új világ, most már így lesz. Miki erősen tűnődött, mit is válaszoljon erre az égig érő pofátlanságra, s mire odakerült a pulthoz, meg is találta a helyes formát: nem barátom, ez nem lesz így, mondta, és egy mozdulattal a földre söpörte a két koktélt. A titán azonnal ütött, de nem tudhatta, hogy a hatvanéves Mikiben egy kivénhedt birkózó lakozik, úgyhogy mire a titán feje koppant a padlón, a fél füle már a barátom kezében fityegett.
Jó, hát Miki soha nem tanult diplomáciát…
