,,Amikor láttam, hogy lefejezték a barátomat, tudtam, hogy el kell innen mennem. Nem bírtam tovább!” A Foreign Policy szerint, aki kihallgatta Abu Ibrahimot, a fiú olyan volt, mint egy bármilyen egyetemi hallgató - póló, farmer, ápolt külső... Abu, aki a háború előtt Szíriában informatikát tanult, ma, 22 évesen az Iszlám Állam dezertőre. Neve a listán többi 50 férfivel és 9 nővel a dezertőrök nyilvántartásában (Database Defection) szerepel. A listát az amerikai külügyminisztérium égisze alatt működő (Information Coordination Cell), az Iszlám Állam elleni propaganda-hivatal állította össze.
Abu Ibrahim, egy szíriai középosztálybeli család ötödik gyermeke, nem foglalkozott politikával. Egy napon azonban Aszad katonái a szeme láttára tartóztattak le egy csoport 15 évest azzal a váddal, hogy ellenzékiek. A következő hónapokban az Al-Nuszra iszlamista szervezet egy csoportja foglalta el a régiót, ahol Abu élt. A dzsihádról, az örök dicsőségről folyt a propagandájuk. Abu fontolgatta, hogy belép közéjük, mielőtt azonban elhatározásra jutott volna, a terület az Iszlám Állam ellenőrzése alá került „Az Iszlám Állam sok híve azt állította, hogy nincs semmi különbség közte és az Al Nuszra között, ezért elkezdtem járni az összejöveteleikre.” - mondta.
Két Korán-olvasás között ott elmagyarázták neki, hogy ha nem támogatja a szervezetet, a hűtlenség bűnébe esik. A kurzus befejezése után Abu hivatalosan is csatlakozott az IS milicistáihoz. Havi bére 250 dollár volt, feladata elmagyarázni a falvak lakóinak a szervezet előnyeit és kideríteni, hogy ki nem ért vele egyet. ” Eljártam a borbélyhoz, sorba álltam és kihallgattam, hogy ki mit beszél. A mecsetben, amikor úgy tettem, mintha a Koránt olvasnám, ugyanezt tettem.” Abu hitt abban, hogy a harcoló testvéreivel való barátság nevében helyesen cselekszik.
,,Voltak amerikai, francia és arab csoportok. Törődtünk egymással, nem volt diszkrimináció.” De a hónapok múlásával a fiú rájött, hogy az IS hogyan bánik a lakossággal. ”Sok szíriai, aki csatlakozik a IS-hez, nevet változtat, mert fél attól, hogy mi történhet vele a háború után, a lakosság, ugyanis, gyűlöli őket.” A döntő ok azonban, amiért dezertált, az volt, hogy az IS elkezdte öldösni az Al-Nuszra elfogott tagjait és sokan közülük a barátai voltak. Szökni azonban nem volt könnyű és a büntetés halál volt. Abu most a törökországi Urfában él, folytatni szeretné a tanulmányait, de barátait mind elvesztette. „Itt nem kell félteni az életemet, de egyedül vagyok, nem érzem jól magam.”
Nők a pokolban
A dezertőrök adatbázisában 9 nő szerepel, csaknem mindnyájan a Al-Hanszaa női hadosztály tagjai voltak. Feladatuk volt ellenőrizni a többi nő viselkedését, de nemcsak ez. A 28 éves Duát 2 500 dollárért vásárolta meg családjától az IS egy szaúdi tagja. Az esküvő után arra kényszerítették, hogy a hadosztály tagja legyen, a bazárokat járja, azokat a nőket keresve, akik nem viselték a vallás megkövetelte hagyományos öltözéket. Ezeket a nőket megkorbácsolták. Dua az NBC Newsnak elmondta, hogy ő maga is részt vett ezekben a korbácsolásokban. Társnője azokat büntette, akik sminkelték magukat.
A hadosztály tagja az lehetett, aki részt vett egy vallási kurzuson és egy katonai kiképzésen, ahol megtanították a fegyver használatára. Kilépni ebből a körből az életükbe is kerülhetett. Dua és társnője szemtanúi voltak minden képzeletet meghaladó szörnyűségeknek: “Láttam a piactérre kitett gyerek holttestét, bűzlött, és egy kutya marcangolta”. Ma mindkét nő Törökországban él.
Jó fizetés és lányok?
Abu Abdallah, aki a drogkereskedőből lázadó vezérré előlépett Szaddám Dzsamal testőre volt, szintén a borzalmak miatt dezertált. A londoni Telegraphnak adott interjújában elmondta, hogy Szaddám Dzsamal a „szabad szíriai hadsereget” hagyta ott, hogy csatakozzon az IS-hez, de nem elsősorban politikai okok miatt, a vallás sem érdekelte, egyszerűen csak hatalomra vágyott. Abu Abdallah és a többi testőr iszonyodva látta, hogy főnökük gyerekeket fejez le a szülők jelenlétében, hogy engedelmességre kényszerítse a helyi lakosságot. Ők is Törökországban találtak menedéket.
Más sors jutott Areeb Majeed-nek, az IS 20 ezer külföldi harcosa egyikének. A 23 éves indiai fiatalembert az interneten keresztül toborozták és csak akkor jött rá, hogy mi a valóság, amikor megérkezett Szíriába. Jó fizetést és nőket ígértek neki, ehelyett WC-ket kellett tisztítania, mert - mint a többi indiait - a harcokhoz alkalmatlannak tartották. Később mégis sikerült a frontvonalba kerülnie, ahol megsebesült. A kórházból megszökött, de a repülőtéren letartóztatták. Ő az egyike annak a 8 dezertőrnek, akik börtönben végezték.
Öngyilkos merénylő vagy harcos
A német útlevéllel rendelkező Ibrahim B. szintén a rácsok mögött van. Egy prédikátor szervezte be egy német városban. Nehézségei voltak a tanulásban, nem sikerültek jól a dolgai a menyasszonyával, így Szíriát választotta. A szíriai-török határon tartóztatta le az IS, amely kémnek tartotta. Válaszhatott, hogy öngyilkos merénylő vagy harcos legyen, majd azzal az ürüggyel, hogy egy sebesült bajtársat kísér, visszatért Németországba, ahol a német rendőrség letartóztatta, mint terroristát. „De Németországban börtönben lenni is jobb, mint szabadnak lenni Szíriában” - mondta a Telegraphnak.
Lorenzo Vidinio, egy (George Washington Center for Cyber and Homeland Security) szélsőségekkel foglalkozó program igazgatója szerint a dezertőrök többsége, mielőtt elszegődött volna az Iszlám Államhoz, Szíriában és Szaúd-Arábiában élt. De ez nem jelenti, hogy nincsenek európai dezertőrök is. A „külföldi harcosok” kevesebben vannak, mint a helyi milicisták és a nyugati országok a közel-keletiekkel ellentétben igyekeznek titokban tartani annak kilétét, aki úgy dönt, hogy otthagyja a terrorista csoportokat. Részint azért, hogy védje őket, részint pedig azért, mert ezeket a dezertőröket felhasználják a titkos szolgálatok.
A származás, nemzetiség, csatlakozás, majd a dezertálás motivációi és a jelenlegi státusz szerinti felosztásban készült adatbázis információkat ad az IS belső felépítésének és annak megértéséhez, hogy melyek a milicisták gyenge pontjai. Nem véletlen, hogy az Iszlám Állam elleni propaganda-hivatal felhasználja a hálón keresztül végzett ellenpropaganda-kampányra. John Morgan A terrorizmus pszichológiája című könyvében írja: „Keveset tudunk arról, hogy mi történik azzal, aki otthagy egy terrorista csoportot A terrorista elkötelezettség megszűnésének fázisa azonban segíthet a radikalizálódás megértésében is. Ezt nem szükségképpen egy megvilágosodás váltja ki a terrorista részéről, lehet banálisabb motiváció is, például, az unalom. Az összegyűjtött adatok alapján a leggyakoribb a csalódás az IS ígéreteiben és a kalifátus vezetői által alkalmazott kegyetlen módszerektől való megrettenés. És ez elsősorban a nőkre jellemző”.