Túl sok is szerintem az orbánozás a legújabb Sas-kabaréban. Túl sok minden erre van kihegyezve, pedig igazán temérdek dolog megmutatható lenne még görbe tükörben. De hát például tudjuk, hogy Varga F. József elsőrangúan parodizálja a miniszterelnököt, aki most éppen nem politikai beszédet mond általa, hanem az irodájában látjuk, a titkára társaságában. A miniszterelnök ül, a beosztottja, félszegen áll mellette, Beregi Péter megszemélyesítésében. Sorolja a temérdek bajt, ami történt, hogy ki csalt, lopott, ki mondott le a felső vezetésből, milyen blamák sorozata történt.
A titkár mind kétségbeesettebb, egyik lábáról a másikra áll ideges riadalmában, a főnök eléggé blazírt arccal hallgatja, és amikor az egyik fajsúlyos probléma elhangzik a másik után, némi feszültséget követően mindig rávágja, „már azt hittem, hogy valami baj van.” És amikor kiderül, hogy már a miniszterelnök-helyettes is lemondott, még mindig csak legyint, majd megkérdezi, mint a legfontosabbat, hogy és mi van a Felcsúttal, amikor pedig kiderül, hogy 3-0-ra nyert, totálisan megkönnyebbül, hogy hát akkor igazán nincs semmi baj.
Persze a lázas stadionépítés alaposan megkapja a magáét. Az egyik számban Sas csóró, érdeklődő, kíváncsi cigány, Beregi öltönyös, merev tartású, fejét felszegő főpotentát. A fent lévő és a szánnivalóan lent lévő találkozik egymással. A lent lévő mondja panaszait, észrevételeit, és a demagóg frázisokat pufogtató fent lévőről lepereg minden. Reménytelenül nem értik egymást. Akár sajátos Hacsek és Sajónak is nevezhetném ezt, de a két közkedvelt kabaréfigura, ha nem is ért igazán szót, akkor is abszolút van köze egymáshoz, míg a hatalom képviselője és a szegény roma a stadion bejáratánál összefutva, totálisan elbeszél egymás mellett. Aki viszont kimondottan hozzánk beszél, az Sasnak egy kinyúlt pulóveres, lúzer figurája.
Régebben volt a kukázó tanára, a múltkori műsorban az a tanár, aki egykor a később fideszessé vált nebulókat tanította, és nagyot csalódott azóta bennük, ez a mostani ezek folytatása, ha ezúttal nem is kimondottan tanár. De valószínűleg kis keresetű értelmiségi. A fiának énekli a közismert dalt, megváltoztatott szöveggel, azt, hogy „tanulj meg fiacskám komédiázni, mert minden, minden csak politika.” A csalódott ember elkeseredetten hazugságra, színlelésre okítja a fiát, mert szeretné, ha többre vinné nála. Sas eljátszik egy totálisan meghasonlott embert, aki maga nem megalkuvó, de fájdalmasan tapasztalnia kellett, hogy ezzel így nem vitte semmire. Jobb belátása ellenére szinte könyörög, hogy a fia térjen le az ő útjáról. Ez a legszívszorítóbb szám.
Bereginek is van magánszáma, felénk fordulva dilemmázik az ország nem túl fényes állapotáról, és a szotyola meg tökmagköpők nem éppen lelkesítő természetrajzáról. Aradi Péter és Varga F. most persze stadionban, méghozzá a lebontandó Népstadionban adják elő bugyutának tűnő, de a dolgokra jól ráérző melós kettősüket. És Varga F. még egyszer alakít Orbánt, amikor pszichiáternél jár Svájcban, őt igen megértően Baranyi László személyesíti meg. Luciferként is megjelenik Sas, és Madách szövegének némi átiratával, tagadja azt, amit Beregi Úrként mond, miközben naná, hogy a hatalmat kritizálja.
Ress Hajnalka és Plasztán Anett ezúttal is jókora elánnal töltik ki a jelenetek közti üresjáratokat, de igazán komoly súly most nem nehezedik rájuk. Amúgy pedig fölöttébb zavar, hogy több számot is teljes playbackról énekelnek. A szokásos Hacsek és Sajó zárja a műsort, nincs igazán kitalálva, hogy ehhez Beregi és Sas miért vannak orosz népviseletben, miközben áthallása persze ennek is van. Nekem igencsak hiányzik egy bevándorlókról szóló szám, az amúgy kimondottan ütős műsorból.