A művek közül az első Richard Strauss fiatalkori szimfonikus költeménye a “Halál és megdicsőülés”, amely a romantika legnagyobb halálzenéinek egyike. Mellesleg a komponista hatvan évvel később a halálos ágyán döbbent rá, hogy egészen fiatalon mennyire pontosan meg tudta fogalmazni, milyen a halál közeli állapot. A másik biztosan garantált sikerdarab a skandináv lélek tökéletes megjelenítője, a finnországi svéd zeneszerző, Jean Sibelius IV. Szimfóniája. Ebben az 1911-ben született zeneműben egyedülálló módon ötvöződik a csúcsán épp túljutott romantika és a modernizmus kezdetét jelentő új irány. Az északi vágyak állnak szemben a romantikát lassan elhagyó, az új világot kereső váratlanul vad érzésekkel.
A hangverseny garantált befutója pedig a nemzetközileg elismert, gyönyörű és különös zenei erővel éneklő szoprán szólista, a német Sophie Klussmann. Őt az amerikai színdarabokért rajongó közönség is jól ismeri, John Malkovich ugyanis két színházi szerepre is alkalmasnak találta, biztosan nem véletlenül. Klussmann Benjamin Britten Rimbauld versekre írt dalciklusát adja elő a BFZ-vel. Ebből a néhol humoros, néhol nagyonis mélyre menő, olykor pedig a romantikát is felidéző álmokat kergető dalsorból később balett is készült.
Az estek nagy ásza pedig Marek Janowski, a lengyel származású nemzetközi porondon régóta a legnagyobbak között szereplő karmester. Őt korábban az opera érdekelte leginkább, talán nincs is olyan operaszínpad, amelynek ne állt volna a zenekari árkában karmesterként. Aztán felhagyott a nagy operák vezénylésével, s teljes odaadással fordult a német romantikus szerzők felé. Elsősorban Wagner ás Csajkovszkij műveinek dirigálásával került az élre, persze a világ zeneirodalmának számtalan más művével is nagy sikereket aratott a zenei élet legfontosabb helyszínein. Nem először lép fel a Fesztiválzenekarral, amelynek tagjai mindig nagy örömmel fogadják, mert ahogy mondják, érzik és értik egymást.