Bécs nem esett el, nem kerültek többségbe az osztrák fővárosban az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) jobboldali radikálisai. Elég rossz üzenet lett volna Európa számára, ha Heinz-Christian Strache, az FPÖ elnöke költözhetett volna be polgármesterként a városházára. Az a politikus, aki nem is egy nyilatkozatában az FPÖ-t a náci NSDAP utódpártjaként határozta meg, s ezektől a kijelentéseitől nem túl meggyőzően határolódott el szóvivője.
A közvélemény-kutatók eredetileg fej-fej melletti küzdelmet vetítettek előre a szociáldemokraták és a szabadságpártiak között, végül azonban viszonylag nagy fölénnyel utasította maga mögé az SPÖ a radikálisokat. Ennek a vártnál magasabb részvétel lehetett az oka. Az SPÖ szavazóinak egynegyede elmondta, csak azért járult az urnákhoz, hogy megakadályozza a „kék fordulatot”. A Zöldek szavazótáborának egy nem kis része is inkább az SPÖ-re voksolt emiatt.
Strache győzelme azt is jelentette volna, hogy Bécs egyértelműen nemet mond Angela Merkel menekültügyi politikájára. A voksolást megelőzően ugyanis a választási kampány fő témája a menekültkérdés volt, s Strache a hagyományos, jól bevált populista stratégiát követve az emberek ezzel kapcsolatos félelmére épített. Michael Häupl polgármester azonban az egyik televíziós vitában Angela Merkel híressé vált mondatát is idézte ezzel kapcsolatban: „Megcsináljuk!”
Häupl megcsinálta, városvezető marad, de a radikális veszély nem múlt el. Az országos felmérések szerint minden harmadik osztrák a pártra voksolna. Meglehetősen aggasztó, s félő, hogy a menekültválság miatt az Európai más államaiban is még jobban előretörnek a jobboldali radikális pártok. Bőven vannak erre utaló jelek. A francia Nemzeti Front népszerűségi mutatója már hosszabb idő óta 25 százalék körüli, s minden korábbinál jobban szerepelhet a decemberi regionális választáson. Csak a párt belső megosztottsága, Marine Le Pen és apja, Jean-Marie Le Pen állandó torzsalkodásai miatt nem emelkedett tovább népszerűsége. Londonban nem a radikális veszély fenyeget, hanem az, hogy Nagy-Britannia kiválik az Európai Unióból. Az utóbbi két hónapban megerősödtek az elszakadást pártolók. S még folytathatnánk a sort más európai példákkal is.
A bécsi, illetve a két héttel korábbi felső-ausztriai választás eredménye azt mutatja, hogy a jobboldali átrendeződés folyamatának a mérsékelt konzervatív pártok isszák meg a levét: Ausztriában az FPÖ elsősorban az ÖVP szavazótáborát kebelezi be. Ennek egy nagyon komoly és reális veszélye van: egyre elfogadottabbakká válhatnak az adott társadalmakban a szélsőséges pártok. Ez egyrészt negatívan befolyásolja a közgondolkodást, hiszen az emberek egyre jobban magukénak vallják azokat a nézeteket, amelyeket korábban elutasítottak, másrészt pedig Európa jövője is veszélybe kerülhet.
