Néhány napja Ascher Tamás, a Színház-és Filmművészeti Egyetem volt rektora az egyetem jubileumi gálaestjén, amelyen egyébként Molnár Piroska énekelt is, a rendező a színésznővel közösen töltött legendás kaposvári időket idézte fel. Igen Molnár Piroska tagja volt a hetvenes, nyolcvanas évek kaposvári színházi „aranycsapatának”.
Molnár Piroska, a nemzet színésze a 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen a Thália Színházban MTI Fotó: Kallos Bea
Aztán ez a csapat lassan-lassan eljött Kaposvárról, ki erre, ki arra. Molnár Piroska tíz év Nemzeti Színházban eltöltött év után jelenleg a Thália Színház tagja. A Thália pedig szombat éjjel kifejezetten a színésznő ünneplésére rendezett egy gálaestet. Nagyon sokan eljöttek. Rendezők, színészek, dramaturgok, színházi háttéremberek. Idősebbek, fiatalabbak, olyanok, akik sokat dolgoztak vele és olyanok is, akik csak távolról nézték féltő szeretettel. Pályatársak, tanítványok, rajongók.
FOTÓ: Molnár Ádám
A színházi életben sok a konfliktus, kevés dologban alakult ki konszenzus, de azt hiszem, Molnár Piroska megítélésében abszolút. Piroskát mindenki óriási színésznek és nagyszerű embernek tartja. És ezt folyamatosan bizonyítja színpadon, tanítványai körében, tévésorozatban, művészfilmben, kacagtató vígjátékban, operettben, gyerekdarabban. Molnár Piroska eltörli a műfaji határokat. Csak a színészet számít, a személyiség, a gesztusok, az őszinteség, az önazonosság. Vállaja önmagát, sőt még el is meri rajzolni, mert groteszk, sőt abszurd, vagy akár sok is lenni, persze, ahogy ő csinálja, ez utóbbi nem jut eszünkbe.
Egy korábbi interjúban mondta: „Nem bírok hazugságba keveredni, én nem tudok hazudni. Egy film megy az arcomon, látszik minden.” Szombaton éjjel is látszott minden az arcán, már akkor is, amikor egyedül beült „jelentős spontán, érkező tapssal” a nézőtér második sorába. A sírás és a nevetés határán egyensúlyozott, de persze győzött az önfegyelme. Most miatta jöttek, kizárólag érte, csak nem fog pityeregni. És nem is pityergett.
A Thália társulata, beleértve Bereményi Géza igazgatót a színpadon énekelt az ünnepelt egyik fontos előadásának, a Csárdáskirálynőnek egy nótáját. Persze Piroska nem bírta ki, ő is beleénekelt és ezt később is megtette más műsorszámoknál. A gálát Schell Judit és Jordán Tamás konferálta és olykor maga az ünnepelt is felvételről bejelentett egy-egy fellépőt, akik aztán jöttek sorra. A Kolibri, a Budapesti Operettszínház társulatának tagjai. Mindkét színházban sokat dolgozott Piroska. A Bihari Táncegyüttes táncosai is ott voltak, velük, évekkel ezelőtt egy szentendrei produkcióban játszott együtt. Udvaros Dorottya viszont mert sírni a színpadon, amikor arról beszélt, milyen nehéz a Nemzetiben a születésnapos nélkül, akivel együtt is öltözött.
„Te olyan vagy, mint egy vulkán, vagy a kitörő láva, de akire mindig lehet támaszkodni. Nagyon hiányzol”- mondta elcsukló hangon. De nem csak dráma, hanem sok vidám pillanat is akadt az esten, Aztán a végén közös éneklés Piroskával: Szegény vagyok, szegénynek születtem. Persze mi, akik élvezzük Molnár Piroska játékát egyáltalán nem vagyunk szegények, inkább nagyon is gazdagabbak leszünk tőle. És ez legyen így még nagyon sokáig!
