Mára sokak számára egyértelművé vált, hogy a nincstelen emberek vegzálása kiemelt kormányzati törekvés, így nincs is mit csodálni azon, hogy Európában egyedül Magyarország alaptörvényében minősül büntethető, jogellenes cselekedetnek az utcán élés. A kormány először 2012-ben próbálta törvényi szinten büntethetővé tenni az "életvitelszerű közterületi tartózkodást", az alapvető jogok biztosa ekkor a rendelkezések felülvizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól (AB). Az AB ekkor alaptörvény-ellenesnek találta azt, hogy a hajléktalanságot jogsértésnek lehessen tekinteni. Nem sokkal később azonban a parlament - a negyedik alaptörvény-módosítással - engedélyt adott arra, hogy törvény vagy önkormányzati rendelet jogellenessé minősíthesse az utcán élést.
Az alapvető jogok biztosa szerint ezzel tulajdonképpen "visszaállt" az alkotmánybírósági határozat előtti, alkotmányosan aggályos jogi helyzet, ezért Székely László újból az AB-hez fordult. Az ombudsman úgy véli, a jelenlegi szabályozás alkotmányos alapjogok sérelméhez vezethet, mert nem egyértelmű, hogy az önkormányzatokat pontosan mire hatalmazza fel, ez pedig "súlyos anomáliákat hordoz magában a jogállami működés szempontjából". Az ombudsmani vizsgálat feltárta, hogy egyes önkormányzatok - gyakran bevételeik növelése érdekében - "abszurd" szabályozásokat hoztak, és olyan "közösségellenes magatartásokat" is szankcionáltak, amelyek nem tartoznak a közösségi együttélés körébe. A szabályozással kapcsolatban a Kúria is hasonló aggályokat fogalmazott meg.
Miután a korábban alaptörvény-ellenesnek nyilvánított rendelkezések bekerültek az alaptörvénybe, az AB jelenlegi álláspontja szerint a helyi viszonyok rendezésére az adott önkormányzat képviselő-testületének lehetősége van az együttélés szabályait a helyi sajátosságokat figyelembe véve szabályozni. Vagyis ha már az önkormányzatoknak joga van akár az utcán élést is - "a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében" - jogellenessé minősíteni, miért ne határozhatnának meg más magatartási szabályozásokat.
A hajléktalan emberek jogaiért küzdő civilek egyébként úgy vélik, a hatóságok bizonyos fokig "bojkottálják" a hajléktalanokat üldöző törvényt, havi átlagban mindössze 4-5 büntetés születik, az esetek többségében csak figyelmeztetik a nincsteleneket arra, hogy ha bizonyos területeken tartózkodnak, szabálysértést követnek el. A jogvédők szerint azonban a helyzet még így sem elfogadható, így a civil szervezetek - mint például a Város Mindenkié csoport vagy a Társaság a Szabadságjogokért - gyűjtik a jogilag különösen aggályos eseteket, hogy az ügy mihamarabb a strasbourgi emberi jogi bíróság elé kerülhessen.
