Lehet-e cimborálni az ördöggel? Ez a kérdés újra és újra felmerül a világpolitikában. A hidegháborúban például a cél szentesítette az eszközt, az Egyesült Államokat vagy a Szovjetuniót cseppet sem érdekelte, hogy adott szövetségese egy véreskezű diktátor. A hidegháború lényege épp az volt, hogy Vietnamtól kezdve Angolán át Nicaraguáig a helyi konfliktusokat épp a két világhatalom ellenségeskedései alapozták meg.
Mára változott a világ felosztása, az Egyesült Államok gazdasági és katonai erejét nem is lehet egy lapon említeni Oroszországéval, de a Kreml egyre autonomabbá válik, s mind jobban ragaszkodik régi érdekszféráihoz, legalábbis azokhoz, amelyekhez az oroszok szerint történelmi szálak is fűzik őket. Ez vezetett a krími, illetve a kelet-ukrajnai konfliktushoz. Érkezett is Washington válasza, szankciókat léptetett életbe Moszkva ellen.
Az amerikai lépéseket, gyakorlati következményeiket figyelembe véve, inkább csak látszatintézkedéseknek nevezhetjük. Az orosz gazdaság elsősorban nem az amerikai szankciók, hanem az alacsony olajár nyomán került recesszióba. Ukrajna messze nem ér annyit Barack Obamának, hogy emiatt akár a legcsekélyebb mértékben is veszélybe sodorja a világ biztonságát, s ebben aligha találhatunk bármiféle kivetni valót.
Miközben Washington és Moszkva, verbálisan legalábbis, egymással volt elfoglalva, az Iszlám Állam szinte ellenállás nélkül vette birtokba a Közel-Kelet egy jelentős részét. A brutális ideológia képviselői rendkívüli befolyásra, katonai erőre tettek szert. Washington nem avatkozhatott be, Obama saját politikájának alapelveit kérdőjelezte volna meg egy ilyen lépéssel. Putyin azonban ilyen ígéretet nem tett, s most már katonai erővel próbálja megvédeni szövetségesét, Bassár el-Aszad szíriai elnököt.
Ezzel óriási szívességet tett Obamának. Bár Washington azt ismételgeti, elfogadhatatlan számára a szíriai államfő, Obamának az lenne a legkisebb rossz, ha a béke annak árán valósulna meg, hogy Aszad maradna hatalmon. A káosznál még mindig jobb, ha egy ellenséges, „ördögi” diktátor irányít. Arról nem is beszélve, hogy ezzel végre az orosz-amerikai kapcsolatok is javulhatnak. Erre mondják: két legyet egy csapásra…
