Szomorúan tapasztalom, hogy a Fidesz új generációját képviselő, hajdan ügyesen és helyenként még a nem Fidesz szavazók számára is értelmesen, rokonszenvesen érvelő politikusok is szép fokozatosan térnek rá a „Kövéri” útra, a doktriner kinyilatkoztatásokra. Ezúttal például a szép karriert befutott Gulyás Gergely ismétel el olyan képtelen kijelentéseket, amelyeket, feltehetően maga sem hisz el. Az új kormánylapnak adott interjújában arról beszél – megismételve más korábbi fideszes szájból elhangzott fantazmagóriát -, hogy az európai baloldal, bázisát elveszítve, új szavazókat lát a migránsokban, a menekülők később állampolgárságot szerezve majd a baloldalra fognak szavazni. Azt is hozzáteszi Gulyás, hogy sok baloldali párt számára a hatalom megszerzése fontosabb, mint az európai kultúra és létforma védelme. Arra a felvetésre pedig, hogy – az ellenzék állítása szerint, persze – a Fidesz a bevándorlás politikájával a Jobbik-szavazókat célozta meg, Gulyás azt válaszolja: „mi egyetlen szavazót sem tartunk valamelyik párt hitbizományának”, majd azt is hozzáteszi: egyértelművé vált ismét, hogy válsághelyzetben a jelenlegi kormány az, amely cselekvőképes és még belegondolni is szörnyű, hogy politikai ellenfeleink mire lettek volna képesek hasonló helyzetben.
Szívesen túllépnék azon a butaságon, amely a menekültekben majdani baloldali szavazókat lát, mert gondolom, az emberek felnőttek és azonnal átlátják az ilyen kijelentések képtelenségét. Csak sajnos a tapasztalat azt mutatja, nincs így; sokan – talán nem a többség – felül az ilyen mondatoknak. Gulyás nyilván tudja, hogy a választókat könnyű befolyásolni az ilyen egyszerű mondatokkal, nem gondolnak bele, hogy ezek a migránsok mikorra válhatnak - bármely országban - szavazó polgárokká. És abba se gondolnak bele, hogy a bevándorlás-politikában mostanság – a Fidesz által főként – legtöbbet kárhoztatott Angela Merkel vajon mennyiben képviseli az európai baloldalt? Vagy a német kancellár a szociáldemokratáknak gyűjti a voksokat?
Nyilvánvaló botorság Gulyás állítása. És ebben az az elkeserítő, hogy ez a fiatalember hajdan igényesebb volt, ha meg kellett szólalnia a nyilvánosság előtt. Ugyanez persze már kevéssé mondható el az amúgy ugyanezt a generációt képviselő Szijjártó Péterről. Az egykori szóvivő idejekorán megtanulta mi is az igény a Fidesz háza táján; hajlandó volt feladni egyéniségét – bár, javára legyen írva, barátságos, kommunikatív stílusát nem – és az elvárásoknak megfelelően megszólalni. Mindez most arról jutott eszembe, hogy a külügyminiszterré avanzsált Szijjártó a BBC-nek nyilatkozva akként érvelt az Unió többségével szembemenő magyar szavazatokkal kapcsolatban, hogy egy demokratikus szervezetben természetesnek kell tekinteni, illetve illik elfogadni, hogy nincs kötelező érvényű, egy irányba mutató szavazás, abszolút legitimnek kell tekinteni az ellenvéleményt.
Hurrá, mondanám erre, csakhogy a vezető kormánypárt is eljutott idáig, ha nem hallanám most is ennek épp az ellenkezőjét – a hazai gyakorlatban. Gulyás Gergely is a földbe döngöli Gyurcsány Ferencet és pártját, amiért a magyar parlamentben a honvédség bevetése ellen, illetve a Fidesz által hirtelen kreált, az alaptörvényt is felrúgó törvényjavaslat ellen szavazott. De a tartózkodó MSZP-t sem kímélte, gúnyos megjegyzéssel illette a szocialisták vélemény nélküliségét. Amiből csak az következik, a kormánypárt soraiban az új generáció is megtanulta már: csak az ökör következetes. Pontosabban azt, hogy a mai mondataim semmire nem köteleznek, másnap nyugodtan mondhatom az ellenkezőjét. Szóval: hazudni, lódítani, hülyének nézni a választót a Fideszben szinte alapkövetelmény. Mondhatnók: a kiválasztás, a karrier alapja.
