Ízlelgetem a nevet, amit a sajtó adott az önálló tárcává emelt Miniszterelnöki Kabinetirodának. Kicsit kínos, hogy a világ első propagandaminiszterét Goebbelsnek hívták, mert Hitlernek az első dolga volt hatalomra jutása után, hogy minisztériumot hozzon létre a propaganda vezénylésére.
Ettől még persze Rogán nem Goebbels, Orbán nem Hitler, és a magyar kormány ugyan nem nagy barátja a demokráciának, de nem náci. Ostoba túlzás volna annak tartani. De. Mert azért van itt egy „de”. Felemás viszony fűzi a mai radikális jobboldalhoz, gyakorlatilag annak programját valósítja meg az oktatás, a kultúra, részben a szociálpolitika és újabban a menekültpolitika területén. Ezért vagy másért, de szereti a magyar múlt szégyenfoltjait véletlen balesetnek, külső erők által idepöttyintett pacának láttatni, amiről, ugyebár mások tehetnek. Orbán a metaforáiban következetesen „vérközösségként”, etnikai, biológiai közösségként jellemzi a magyar nemzetet. Turulban született magyarságról, annak életteréről, ellenfelei genetikai hajlamairól, idegenszívűségéről beszél, ami a gondolkodásnak igencsak veszélyes útja. A verbális bűnbeesés – ha akarja, ha nem – valódi bűnök árnyékát idézi.
De hasonló, csak ellenkező előjelű „bűnbeesés” volna minden bokorban nácit látni. Vannak ilyenek is, egyre szalonképesebbek, de most nem róluk van szó. Éppen elég baj az, hogy nem a bokor mögé bújik, hanem az orrunk előtt teljesedik ki egy gátlástalan manipulációra hajlamos politika. Ennek újabb állomása a propagandaminisztérium. Ez a politika, mint minden propagandaközpontú politizálás, ha nem is a goebbelsi tartalmakat, de a goebbelsi módszereket szívesen használja. Kölcsönöztek már ezekből antifasiszta államok is. A klasszikussá vált goebbelsi fogásokat olykor alkalmazták a szovjet, az amerikai és egyéb kommunikációs stratégiákban is.
Parancsolatait úgy szokták összefoglalni: Fütyülj a rációra, az érzelmeket és a legrosszabb ösztönöket vedd célba! Kevés üzeneted legyen, de azt szajkózd állandóan! Soha ne árnyalj, mérlegelj, semmi „egyrészt-másrészt”, semmi megértés az ellenfél szempontjaival szemben! (Goebbels szerint a propaganda a leegyszerűsítés művészete.) Fabrikálj ellenségképet, aztán üsd-vágd folyamatosan! Általánosíts, csinálj kollektív bűnbakot, démonizáld az ellenfelet, rágalmazd bármivel, ami eszedbe jut!
Ezek ugyan nem szép módszerek, de mások és máshol is csinálták már. Nálunk azonban most valami több történik, aminek csak utolsó állomása, betetőzése, a gyémánt a koronán az új propagandaminisztérium. Nemcsak egy a többi között. Feladatkörében a kommunikáció irányítása társul a politikai koordinációval (ennyiben fölötte áll a többi, általa összehangolandó tárcának), és kabinetként a kormányfő személyes szolgálatával.
A propagandaminisztériumnak megkülönböztetett szerepe van, ahogy a propagandának is. A Fidesz mindig ügyes volt a kommunikációban (a baloldal olykor „savanyú a szőlő” alapon mérgelődött ezen), jól tálalta politikáját, de 2014-től új korszakba léptek. Ebben a ciklusban a kormány anyagi tartalékai újabb, nagy létszámú társadalmi csoportok lekenyerezésére, lojalitásának megvásárlására fogyóban vannak. Lehet persze a javakat és kegyeket újraosztani, (teszik is ezt földdel, koncessziókkal), de a mérleg nem pozitív, hiszen akitől elvesznek, az meg haragudni fog. A rendszerek átalakítása befuccsolt, az egészségügy csődben, az oktatásban a KLIK fűnek-fának tartozik, az iskolák a szülőktől kunyerálnak. A szociális segítség forrásait apasztják, az önkormányzatokat kivéreztetik. Külpolitikáról ne is beszéljünk, ellenséget csináltak mindenkiből, semmiért. A valódi politizálásban alig van tartalék. Marad a propaganda, amely már nem eladja a politikát, hanem helyettesíti. A propaganda maga a politika. Ezért kellett sürgősen új médiabirodalom, a pénzek beseprése az új Nemzeti Kommunikációs Hivatalba és az állami médiába, ezért kellett kiebrudalni a médián osztozni akaró Simicskát.
Szemben azzal, amit korábban Orbán a nagyköveteknek mondott a szavai helyett a tettei fontosságáról, már csak a szavakra kell figyelni, mert tettek alig vannak. Szó, szó, szó. Kellett tehát „szóügyi” minisztérium, mert a fontos dolgokat szeretik centralizálni. Ezekben mindig az „első ember” dönt. Ahogy a valódi külügyminiszter nem Szíjjártó, a valódi propagandaminiszter sem a kézben tartható és zsarolható, de készséges és ügyes Rogán, hanem maga Orbán.
Az csak dupla haszon, hogy sikerült a formátumos, és a valamelyes szuverenitása érzékeltetésére is adó Lázárt, akinek gyanúsan utód-szaga van, egymásnak ereszteni Rogánnal. A belső leszámolással fenyegető „hosszú kések éjszakája” a Fideszben döntetlenre végződött. Lázár kényszerű mosollyal mondja: „jó páros leszünk”. Hogyne. Valóságos Hacsek és Sajó, azok is halálra bosszantották egymást. Most legalább van külön hacsekminisztérium és sajóminisztérium.
Éljenek a régi-új propaganda módszerek! A Reichstagot már nem kell felgyújtani (sokak szerint az is Goebbels ötlete volt), a parlament nem sok vizet zavar, a szép kupoláért meg kár volna. Jól mutat majd, ha a kormányfő lenéz rá a Várból.
