Pontosabban, a fővajdával. Azzal az úrral, aki így mutatkozott be egy fórumon. Személyes találkozásra egyenlőre kevés az esély, így hát marad a levél: Tisztelt Uram! Hallgattam önt egy tévéműsorban, ahol – ha jól értettem - a következőket fejtette ki: nagy tisztelője vagyok a nőknek, lehetnek közülük egyesek orvosnők, ügyvédnők, tanárnők, de elsősorban mégis csak a háztartásban, a családban a helyük. Vezető pozícióban semmi esetre, mert mégis csak mi férfiak viseljük a kalapot. Ez a vélemény nálunk meglehetősen általános, s ez talán elég ok arra, hogy más témában is kipróbáljuk. Mondjuk így: nagy tisztelője vagyok a romáknak (vagy ahogy Ön mondja, cigányoknak.) Lehet belőlük muzsikus, festő, szakmunkás vagy bármi.
Ám semmiképpen sem helyes, hogy vezető pozícióba kerüljenek, mert ugye kisebbségben vannak, ezért alacsonyabb beosztásban a helyük. Mondhatni, mégis csak a többség viseli a kalapot. Remélem, az ilyen vélemények hallatán Ön (is) felháborodik. Joggal. Mind a ketten tudjuk, hogy lassan (!) eljár az idő a születési előnyök-hátrányok felett, legyen az ember bármilyen nemű vagy nemzetiségű. Ön valószínűleg nagy tekintély a sajátjai körében, sőt azon kívül is. Nagyon fontos ezért, hogy milyen elveket terjeszt. Ajánlanám, hogy vállalja a korszerűbbeket bátran, férfiasan. Így talán azt is elkerülheti, hogy többen felháborodjanak: nézzétek már fővajdánkat, hát nem a kirekesztőket erősíti! A kalapját meg ne féltse, Ma már úgyis egyre inkább az számít, ami alatta van.
Tisztelettel és üdvözlettel: