A Felkelő Nap országa adott otthont a Föld klímájának további romlását megállítani hivatott, nagy jelentőségű ENSZ-konferenciának 1997-ben, s a hajdani japán fővárosban született meg a kötelező kibocsátási kvótákat meghatározó Kiotói Jegyzőkönyv.
A 2011 márciusi, hatalmas földrengés, a nyomában pusztító cunami, illetve az ennek nyomán bekövetkezett fukushimai reaktorbaleset alaposan megváltoztatta a távol-keleti szigetországban a klímavédelmi helyzetet. A tönkrement fukushimai erőmű mellett Japán biztonsági megfontolásokból leállította valamennyi atomreaktorát, s ez a döntés gyökeresen módosította az energiatermelés összetételét. A megugrott kőolajbehozatal mellett nagyobb hangsúly került a meglevő szénbányákra, valamint újabbak megnyitására – s ez megnövelte a széndioxid-kibocsátást. Míg az Európai Unió 2030-ig a károsanyag-kibocsátás 40 százalékos visszafogását tűzte ki elérendő célként, Japán ehhez képest csak 26 százalékot vállal az 1990-es szinthez képest. „Ha minden ország ilyen ütemet tervezne, akkor tarthatatlan lenne a 2 Celsius fokos határ, a 21. század végéig 3-4 Celsius fokos globális felmelegedésre kellene felkészülni – vélik a CCT szakértői.
Japán 48 atomerőművének sorsa továbbra is kérdéses, a kormány szándéka ezek fokozatos újraindítása, a megfelelő biztonsági ellenőrzések és korszerűsítések után, a zöld csoportok viszont aggodalommal követik e törelvést.