Nincs abban semmi meglepő, ha egy ember dicséri a barátját. Még akkor sem, ha régi harcostársak, s politikussá lettek. De azért elgondolkodtató, amikor Kövér László egy rádióinterjúban azt mondja: "Nincs még egy olyan politikus, mint Orbán Viktor".
Az egykori fiúk, az ős-fideszesek egy olyan rendszer ellen emelték fel szavukat, amelyben mindennapos gyakorlat - szinte kötelező penzum - volt a legfőbb vezető dicsőítése. Azért tömörültek egy csapatba, utóbb egy pártba, hogy soha többé ne kelljen ilyen országban élniük. A jelek szerint - és nem csak az idézett nyilatkozatból lehet erre következtetni - már rég elfelejtették ezt. Vagy még inkább: úgy hiszik, az a fajta személyi kultusz, amely az ő mindennapjaikban megjelenik, egészen más, mint az, amely ellen küzdöttek.
És már nem veszik észre, hogy ugyanolyanokká váltak, mint akiket mélységes utáltak, megvetettek és akiknek rendszerét végképp el akarták törölni. Kövér László - nem mellesleg a kormánypárt választmányi elnöke - szinte kérkedik azzal, milyen nagyszerű is az ő pártja. A rendszerváltozáskor indult tömörülések közül a Fidesz a legsikeresebb - mondja - és nemcsak Magyarországon, hanem az egész volt szocialista táborban. Persze tudja ő is, nem visszafelé kell nézni, még akkor sem, ha ő és társai állandóan ezt teszik. Ez a legkönnyebb. Piedesztálra emelheti őket, ha azt bizonygatják, hogy a vérzivatarban is megállják a helyüket.
Van azonban másik magyarázat is, felmerülhet a lehetősége. Kövér kétszeres elnök ugyanis - a dicshimnusz bevezetőjeként - fontosnak tartja kijelenteni, hogy semmilyen ellentét, szakadás nincs a Fideszen belül. És még hozzáteszi, nem ismerik a pártot, akik azt hiszik, egyszerűen el lehet őket távolítani. Mintha nem harmadik kormányzati ciklusukat töltenék, mintha nem az történne már évek óta az országban, amit ők akarnak. Mintha nem az övék lenne a teljes intézményrendszer, s nem az ő embereik ülnének minden fontos poszton. Mivégre akkor a szakadást emlegetni és azt bizonygatni, milyen nagyszerű is Orbán Viktor. Hacsak nem azért, mert valóban baj van a berkeken belül, csak még a közönség számára nem látható.
Még dicsérjük Caesart, de már készülünk a temetésre?
