Az MSZP 2002-es választási programjában a 13. havi nyugdíj jogintézményének bevezetése nem szerepelt. Akkor csak azt ígérte a párt, hogy visszaadják az elvett 50 milliárdot (sic!) a nyugdíjasoknak, 50 százalékkal emelik az özvegyi nyugdíjakat, s visszaállítják a méltányossági nyugdíjemelés lehetőségét, rugalmas nyugdíjba vonulási rendszert vezetnek be. Ennyi volt nyugdíjügyben az ígéret.
Harc a szavazatokért
2002 márciusában mindenkit mindenkit meglepett Medgyessy Péter, akkor még csak miniszterelnök-jelölt bejelentése: "Amikor már minden munkahelyen bevett szokás a 13. havi bérfizetés, becsületbeli kérdés, hogy az egy életen át tisztességgel dolgozó nyugdíjasok is megkapják ezt az év végi juttatást." Kijelentette: „a magyar gazdaság jelenlegi teljesítménye mellett kizárólag szándék kérdése, hogy javítunk-e a hárommillió nyugdíjas életén vagy sem. Az Orbán-kormány átlagosan 19 ezer forintot vett el a nyugdíjasoktól, amit mi még az idén visszaadunk. Sőt, ennél többet is teszünk. Ezért döntöttünk úgy, hogy 2003-tól megkezdjük a 13. havi nyugdíj bevezetését. Ez új elem a programunkban, erről az elmúlt napokban egyeztettem László Csaba pénzügy- és Csehák Judit egészségügyi miniszterjelöltemmel."
Teljesen nyilvánvaló volt már akkor is, utólag pedig egyértelműen bizonyított, hogy Medgyessy Péter voluntarista bejelentése előkészítetlen, gazdaságilag megalapozatlan volt, és elsősorban szavazatszerzésre, a választások mindenáron való megnyerésére irányult. A Fidesz kormánypártként ekkor még tisztességes álláspontot képviselt, szerintük a 13. havi nyugdíjnak nincsenek meg a pénzügyi forrásai, nincs meg a fedezete, ezért ilyet ígérni óriási felelőtlenség!
A 2002. évi parlamenti választások eredményeként Medgyessy Péter vezetésével MSZP-SZDSZ koalíciós kormány alakult, és megkezdte választási ígéreteinek teljesítését. 2002 augusztusában egyenlően elosztva visszafizette a nyugdíjasoktól „elvett 50 milliárdot”, majd a kormány 2002. október 31-én benyújtotta az Országgyűlésnek a T/1224 számú, „Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról” szóló törvényjavaslatát. Ennek egyik eleme volt a nyugellátásokról szóló 1997. évi LXXXI. törvény kiegészítése, amely lényegében bevezette a 13. havi nyugdíj jogintézményét, és meghatározta fokozatos, három év alatt történő bevezetésének menetrendjét. Ez egy úgynevezett „saláta" törvénycsomag volt, egyetlen törvénnyel öt törvény módosítását kezdeményezte a kormány. Súlyos taktikai hiba volt, mivel az akkor már ellenzéki Fidesz és MDF azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy a törvénycsomag egy másik elemének, „A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról” szóló 1993. évi III. törvénynek a megváltoztatása hátrányosan érinti az egyházi tulajdonú szociális intézményeket, mindenáron megpróbálta megakadályozni a törvényjavaslat elfogadását. Az ellenzék egyrészt nem szavazta meg a törvényjavaslat részletes vitára bocsátását, másrészt 2002. december 17-én nem vett részt a végszavazáson, így a törvényjavaslatot kizárólag a kormánypárti képviselők igen szavazatával fogadta el az Országgyűlés. A törvény kálváriája ezzel még nem ért véget, mivel Mádl Ferenc köztársasági elnök nem írta alá, hanem 2002. december 23-án megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek.
Orbán: igazolatlanul távol
Időközben a parlament téli szünetet tartott, így, miután a kormány változatlan tartalommal ismét benyújtotta a törvényjavaslatot, az újabb szavazásra csak 2003. február 4-én került sor. A ma is aktív politikusok közül nem szavazta meg a törvényjavaslatot például Semjén Zsolt, Harrach Péter, Szászfalvi László (akkor még MDF-es honatyaként), Rogán Antal, Szijjártó Péter, Fónagy János, Németh Zsolt, Répássy Róbert, Tállai András és Farkas Flórián. A Fidesz frakcióból ötvenöten igazolatlanul távol voltak, nem szavaztak, nem merték vállalni döntésük felelősségét! Az igazolatlanul távol lévők között találjuk Orbán Viktort, Áder Jánost, Kövér Lászlót, Varga Mihályt, Lázár Jánost, Pokorni Zoltánt, Kósa Lajost, Selmeczi Gabriellát, Deutsch Tamást és Domokos Lászlót.
Ezek után kisebb-nagyobb módosításokkal, nehézségekkel, félreértésekkel és csalódásokkal, de működött a törvény, miközben elérkeztünk a 2006. évi országgyűlési választások kampányához. A Fidesz „tanult” az MSZP-től, és száznyolcvan fokos fordulattal 2007. január 1-től a 14. havi nyugdíj fokozatos bevezetését javasolta. Erre vonatkozóan először 2006. február 13-án, T/19281 számon önálló képviselői indítványt nyújtottak be, de ezt ismeretlen okból visszavonták. Az újabb törvényjavaslatuk 2006. február 20-án „született meg”, és a „2006. évi ….törvény a tizennegyedik havi nyugdíjról” címet viselte. Az irományt az Országgyűlés Hivatala 2006. február 22-én T/19347 számon iktatta. Az indítványt a Fidesz hat országgyűlési képviselője, név szerint dr. Áder János, Pokorni Zoltán, Harrach Péter, Varga Mihály, dr. Kövér László és dr. Mátrai Márta jegyezte. A pontosság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy az eredeti, iktatott okmányon Kövér László és Mátrai Márta neve gépelten ugyan szerepel, de az indítványt ők nem írták alá.
A törvényjavaslat, ismerve a Fidesz belső működési mechanizmusát, Orbán Viktor kizárólagos tudta és jóváhagyása nélkül nyilvánvalóan meg sem születhetett volna. Most „természetesen” (és jogosan!) a kormánypárti képviselők tartották felelőtlennek a 14. havi nyugdíj bevezetéséről szóló ellenzéki javaslatot, és a költségvetési bizottság 2006. március 8-ai ülésen „általános vitára nem ajánlották”, vagyis nem támogatták az indítvány tárgysorozatba vételét.
Arra a kérdésre tehát, hogy ígért-e valamikor a 14. havi nyugdíjat a Fidesz, egyértelműen az a válasz, hogy igen. Ennek ellenére a 2006. évi parlamenti választásokat is elveszítették, és ismét MSZP-SZDSZ- s koalíciós kormány alakult, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vezetésével.
A 13. havi nyugdíj intézménye kiteljesedett, 2006, 2007 és 2008-ban a nyugdíjasok 13. havi nyugdíjuk száz százalékát megkapták. Ez évente több mint 200 milliárd forint többletkiadást jelentett, amelynek fedezte egy államháztartáson belüli transzfer (juttatás) volt a központi költségvetésből a Nyugdíj-biztosítási Alap javára.
Meghúzott derékszíj
A magyar nemzetgazdaság 2008. szeptember 30-a után elsősorban a pénzügyi-gazdasági világválság következtében, másrészt a kormány felelőtlen gazdaságpolitikája miatt, nagyon súlyos helyzetbe került, az államcsőd réme fenyegetett. A kisebbségi Gyurcsány- kormány rendkívüli intézkedéseket hozott, át kellett dolgoznia többek között a már elkészített 2009. évi költségvetési tervezetet is. Ennek keretében a kormány 2008. október 18-án benyújtotta a T/6572 számú, „A Magyar Köztársaság 2009 .évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslatát, amely jelentős megszorításokat is tartalmazott. Jellemző a gazdasági helyzet gyors, további kedvezőtlen változására, hogy az eredetileg benyújtott törvényjavaslatban még nem is szerepelt a 13. havi nyugdíj összegének megkurtítása és a jogosultak körének szűkítése. Az csak később, 2008. november 7-én a T/6572/20 számon benyújtott egyéni képviselői indítvány (Szabó Lajos, MSZP) alapján került a tervezetbe.
A 13. havi nyugdíjra vonatkozó módosító javaslat lényegét az alábbiakban lehet összefoglalni: (1) A 13. havi nyugdíj jogintézménye, jelentős szűkítésekkel ugyan, de továbbra is megmarad. (2) 2009. január 1-től kizárólag a 62. életévüket betöltött nyugdíjasok, valamint a rokkantsági és a baleseti rokkantsági ellátásban részesülők jogosultak 13. havi nyugdíjra, tehát például az előrehozott öregségi nyugdíjasok nem. Az irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérők folyamatosan lépnek be a rendszerbe. (3) A 13. havi nyugdíj maximális összege 2009-ben 80 ezer forint, a jövőbeni mértékét pedig a mindenkori tárgyévi költségvetési törvény határozza meg.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a jogosultak közül 2009-ben a 80 ezer forint feletti nyugdíjasokat valóban anyagi veszteség érte, de az alatta lévőket nem. A törvényjavaslatot az Országgyűlés 2008. december 1-én az MSZP és az SZDSZ frakció igen szavazataival fogadta el. Fontos megjegyezni, hogy ezzel párhuzamosan a közalkalmazottak és a köztisztviselők 2009. évi 13. havi illetményének, illetve munkabérének kifizetését is zárolták, a bírák és az ÁSZ alkalmazottak kivételével.
A Gyurcsány- kormányt a gazdasági-pénzügyi világválság, az államcsőd réme rádöbbentette arra (is), hogy a nyugdíj-rendszer rövid és hosszú távú fenntarthatósága további szigorításokat követel.
Sasszé vissza
A következő jelentős állomás a 13. havi nyugdíj történetében 2009. március 13 volt. A kormány ezen a napon nyújtotta be az Országgyűlésnek a T/9180 számú törvényjavaslatot „A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról”. A törvényjavaslatnak lényegében három nagyon fontos eleme volt: (1) Az öregségi nyugdíjkorhatár fokozatos emelése 65 évre. (2) Az úgynevezett „svájci-indexálás” szabályainak átalakítása, szigorítása. (3) A 13. havi nyugdíj végleges kivezetése a rendszerből. A törvényjavaslat indoklásában a kormány beismerte, hogy „a 13. havi nyugdíj a jövőben nyugdíjba vonuló generációk számára, mint ígéret nem tartható fenn”, ezért 2010. január 1-től annak kivezetését javasolta. Mégpedig oly módon, hogy aki 2009 novemberében 13. havi nyugdíjban részesült, annak 2010 januárban, a tárgyévi rendszeres nyugdíjemelés előtt, 2009 december havi nyugdíjának egy tizenketted részével, de legfeljebb 6670 forinttal meg kell emelni a havi nyugdíját. Vegyük észre, hogy a javaslat a 2009. évi maximum 80 ezer forint összegű 13. havi nyugdíjat vette figyelembe.
Időközben, 2009. április 14-én az Országgyűlés elfogadta a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elleni konstruktív bizalmatlansági indítványt, így a kormány megbukott, és megalakult a Bajnai- kormány. (2009. április 14-2010. május 28.) Az új kormány további szigorításokat tartott szükségesnek, ezért az előterjesztő és a bizottságok módosító javaslatai következtében az eredeti előterjesztés gyökeresen átalakult.
A végleges egységes javaslat (T/9180/14) szerint 2009. július 1-től megszűnik a 13. havi nyugdíj, de az a korábbiakkal ellentétben és mértékben nem épül be a havi ellátásba, hanem helyette bevezeti a nagyon szigorú feltételekhez kötött nyugdíjprémium intézményét. Az elfogadott törvény szerint nyugdíjprémiumot - évente maximum 80 ezer forintot - kell fizetni, ha a reál GDP növekedése várhatóan nagyobb lesz, mint 3,5 százalék és az államháztartás alrendszereinek együttesen számított tárgyévi hiánycélja is várhatóan teljesül. Az Országgyűlés a 2009. május 11-én elfogadta a törvényjavaslatot, és ezzel törvénybe iktatta a 13. havi nyugdíj 2009. július 1-el történő megszüntetését. Ez volt a 13. havi nyugdíj rövid, de valós története.
Hogy aztán a 2010. évi kétharmados győzelme után a Fidesz-KDNP mit tett a magyar nyugdíjrendszerrel, hogy miért nem hozta vissza a 13. és a 14. havi nyugdíjat? Az már egy másik történet.
