Keménnyé, kegyetlenebbé tette a Jó estét nyár, jó estét szerelem című musicalt Szász János rendező a Pesti Színházban, a csaknem negyven évvel ezelőtti vígszínházi ősbemutatóhoz képest. A rendezőt valószínűleg leginkább a bűn fokozatos elhatalmasodása izgatta, ezért még azóta feltárt rendőrségi dokumentumokat is feldolgozott. Kapásból tudjuk, hogy itt aztán senki nem lesz boldog, rosszul végződnek majd a dolgok.
Az is sejthető, hogy a főhős gyilkolni fog, rögtön a produkció elején olyan dühös energiával dolgozik lakatosként a gépén, hogy szinte szétrobban, és annyira elkeseredetten énekel arról, hogy mit ér az ember, aki munkabérből él, hogy csaknem beleremegnek a falak. Sejthető, hogy baj lesz abból, hogy ebből a létből ki akar törni. A kézi borotváját is kinyitja, vizsgálgatja, azonnal gyilkos szerszámnak hat a kezében. A szereplők gyakran brechti songként énekelnek el egy-egy dalt, még okítóan kifelé is fordulnak a közönséghez, képünkbe dalolják a keserű igazságot.
A Jó estét nyár, jó estét szerelem egykori előadása, Hegedűs D. Gézával a főszerepben, ma már legendává lett. És azzá vált Fejes Endre valós eseményeken alapuló regényének tévéfilm változata is, ebben Harsányi Gábor alakította azt a melós srácot, aki görög diplomatának kiadva magát, nőket szédített, majd amikor lelepleződött, kutyaszorítóba került, egyiküket meg is ölte. Három nap alatt elköltötte a havi fizetését, de addig úrnak érezte magát, aki előtt hajbókolnak, akit tisztelnek, emberszámba vesznek. És ezt az érzést azoknak a nőknek is nyújtotta, akik kapcsolatba kerültek vele.
Hacsak ideig-óráig is, de megtestesítette azt, amire vágytak, az úgymond jó életet, biztos egzisztenciát, sok utazást, külföldi létet, azt a helyzetet, amikor már a pénz nem számít, gondtalan felszabadultsággal szórható. Segített szépet álmodni nekik, ahogy magának is, és a boldogtalanok csőstül tapadtak rá. És hát voltak rengetegen, ahogy manapság szintén.
Az elvágyódás, a reménytelen kékmadár kergetés fokozódik, a csődbe jutott életek halmozódnak. Ez indokolja, hogy Szász keményebben, sötétebben játszatja a darabot az eddigieknél. De, ha már szinte végképp nem lehet hinni semmiben, ha már reménysugár se nagyon van, ha a líra kikopott, a romantika száműzetett, akkor ez már olyan világ, ahol abban sem nagyon lehet bízni, hogy bárki is elhozza a megváltást. A mű tétje kérdőjeleződik meg. És az érzelmi amplitúdók leszűkülnek. Eleve elrendeltetett, hogy a sivárságból nem lehet kitörni. És ez sok esetben valószínűleg így is van.
A színpadon viszont kissé egyszínűvé, monotonná teszi a játékot a sok szürke és szürke. Amikor már az első lány esetében is nehéz azt hinni, hogy létrejöhet a szerelem. Ebben az új, áthangszerelt változatban nem nagyon akadnak andalító, szárnyaló dallamok, hideglelős futamok annál inkább, bár azért a Wunderlich József által adott fiú, és a Juhász Katalint Játszó Tornyi Ildikó, tudnak úgy egymásra nézni, tudják úgy megérinteni a másikat, hogy valami kis esély adható. Wunderlich, aki akkor került bele a próbafolyamatba, amikor Stohl András kiszállt belőle, igen erőteljes színésznek mutatkozik, aki markánsan el tudja játszani a fönt és a lent közötti különbséget.
Képes megmutatni a megalázottat, a kiszolgáltatottat, a csaknem eltaposottat, ahogy azt is, amikor pénzzel a kezében, egyetlen öltönyében és nyakkendőjében, azt füllentheti, hogy övé a világ. És ennek aztán ezernyi árnyalata van, amikor csaknem jól érzi magát, amikor elbizonytalanodik, fél, vagy egyenesen retteg, és itt mégiscsak vannak jelentős érzelmi kilengések. Azt amúgy nehéz elhinni, hogy igazi melós, nyers, faragatlan indulatokkal, inkább tűnik ábrándos bölcsésznek, aki aztán végletesen kijön a sodrából. Börcsök Enikő Patyolatban robotoló vénlányáról annál inkább hihető az elviselhetetlen robot. Olyan megviselt, annyira fájdalmasan elnyűtt, hogy az megrendítő.
Járó Zsuzsa fodrásznője gúnnyal, pikírtséggel próbál úrrá lenni azon a helyzeten, amin nem lehet, végül ő is összeomlik. Bata Éva vegyiparban dolgozó nője igyekszik nagyviláginak mutatkozni, jól áll rajta az estélyi, tán a legtöbb esélye lenne a kitörésre, ezért is válhat annyira követelőzően agresszívvá, amikor kiderül, hogy homokvárra próbált építeni. Lényegében kihívja maga ellen a sorsot, nem véletlenül ő válik gyilkosság áldozatává. Kútvölgyi Erzsébet Anyája, Papp Zoltán Apája, a moccanatlan, állóvíz jellegű, elláposodott, fejlődésre képtelen társadalom kövületei. Vereckei Rita díszítők által komoly munkával, és olykor meglehetősen hangosan, mozgatható falakat tervezett, melyekre a szituáció hangulatához illő szürreális, vagy nagyon is valóságos képeket vetítenek.
Presser még két dalt írt az új bemutatóhoz. Amikor a gyilkossá vált, álmodozó srác, felakasztva elsüllyed a mélyben, a többi szereplő felénk fordulva, szemezve velünk, energikus elszántsággal, lényegében rekviemet énekel érte. Siratják a halottakat és a törvényszerűen meg nem valósuló álmokat.