Trump az első republikánus tévévitában azzal sokkolta vetélytársait és a nézőközönséget, hogy kijelentette, nem hajlandó fogadalmat tenni, hogy ha nem ő nyer az előválasztásokon, akkor feltétel nélkül a győztes mögé áll, s támogatni fogja a 2016-os elnökválasztási kampány finisében. A milliárdos ingatlanbefektető és valóságshow-főszereplő közölte, ha nem őt indítják, akkor független jelöltként száll harcba a Fehér Házért. Ez pedig gyakorlatilag azt jelenthette volna, hogy Trump megosztja a republikánus tábort, s tálcán kínálja a győzelmet a demokratáknak, nagy valószínűséggel Hillary Clintonnak.
A republikánusok most ünnepelnek, Trump csütörtökön aláírta a Republikánus Nemzeti Bizottság által szövegezett fogadalmat, amelyet valamennyi elnökaspiránssal alá akar íratni az RNC elnöke, Reince Priebus. A többiek persze már korábban is jelezték, lojálisak maradnak a párthoz, s kiállnak a 2016-os elnökjelölt mellett – bárki legyen is közülük a befutó. A Grand Old Party (GOP) köreiben még élénken él a texasi milliárdos, Ross Perot emléke, ha 1992-ben Perot nem indul harmadik párti jelöltként, idősebb Bush valószínűleg legyőzi a demokrata Bill Clintont, s két hivatali időt szolgált volna a Fehér Házban. 2000-ben is játszott némi szerepet egy harmadik párti induló, csak épp ellenkező előjellel: a fogyasztóvédő, zöldpárti Ralph Nader Al Gore alelnök kampányától vett el értékes szavazatokat, igaz, a voksolás végül a floridai elektori voksokon, s a legfelsőbb bíróság kevéssé dicsőséges közbenjárásán dőlt el.
Az amerikai média persze emlékeztet, a szélkakas Trump fogadalma annyit sem ér, mint a papír, amit sajtóértekezletén lengetett, a milliárdos gyakorta váltogatja véleményét a legkülönfélébb kérdésekben, miért pont ehhez az ígéretéhez tartaná magát, ha mégis úgy fordul a helyzet. Ellenfelei gyakorta megkérdőjelezik, hogy a bombasztikus kijelentéseiről ismert üzletember egyáltalán republikánusnak tartja-e magát, hiszen a vízválasztó társadalmi kérdésekben (abortusz, fegyvertartás, egészségügyi reform) hol az egyik, hol a másik oldalra állt korábban, s számos demokrata jelölt, köztük Clintonék kampányait is támogatta. Trump egyébként azért adta be a derekát, s írta alá a fogadalmat, mivel az egyik államban, Dél-Karolinában másképp nem kerülhetett volna fel a neve a jelöltlistára.
A felmérésekből egyelőre leginkább az tűnik ki, hogy a republikánus választóknak elegük van a konvencionális politikusokból. Legutóbb a New Jersey állambeli Monmouth Egyetem tette közzé felmérését, amely szerint Trump a voksok 30 százalékát szerezné meg, második helyen Ben Carson idegsebész, a republikánus mezőny egyetlen fekete indulója 18 százalékot kapna, s Jeb Bush, a hivatalos pártelit favoritja, aki eddig a legtöbb kampánytámogatást kapta, alig 8 százalékkal kullog mögöttük harmadikként. Több közvéleménykutatást összesítve a RealClearPolitics portál számításai szerint Trump 27,2, Carson 13,2, Bush 9,2 szerezne, a többiek támogatottsága egyszámjegyű, a sereghajtó George Pataki alig 0,2 százalékot érhetne el. A demokratáknál Clinton 49,2 százalékkal áll az élen, a különutas szocialista Bernie Sanders szenátor a második 25 százalékkal, Joe Biden alelnök, aki még mindig vívódik, 14 százalékon áll.
Már a következő tévévitára gyúrnak a republikánus jelöltek, a CNN rendezi a következő vitát, Nancy Reagan meghívására a kaliforniai Ronald Reagan elnöki könyvtárban szeptember 16-án. Hírek szerint ezúttal tízen lesznek, az egyetlen női induló, Carly Fiorina is helyet kap a pódiumon.
