Eljött a pillanat, és kézbe vehettem végre az új helyesírási szabályok tárát, és szótárát. Gyönge 12 év alatt sikerült kemény fedél alá hozni az állítólag igen nyelvhasználóbarát (vagy nyelv-használóbarát, nyelvhaszná-lóbarát? Egyelőre bizonytalan vagyok, mert a szótagszámlálás szabályait is átírták.) kötetet.
Nem fárasztanám az olvasót a sok okos, és még több oktalannak tűnő, de rendkívül tudományos változással. Hogy eddig miért volt jó így írni: Mariannal, és mitől jobb így ma: Mariann-nal? Gondolom, a mássalhangzólobbi (mással-hangzólobbi?) nyerészkedik a plusz betűk bevezetéséből. Elég ha csak a korábbi „ésszerű” szavunkból lett „észszerűre” gondolunk, máris mutyiztak egy plusz „z”-t. A betűseft a méretet is uralja, hisz sok szép szavunkat helyes mostantól nagybetűvel kezdeni. Hogy ne szaladjak messzire: a Kormányt.
Kattog azért még a fejemben az írógép, mert akad, amit nehezen értek meg - pedig itt élek. Vajh’ 2015-ben az állami akadémia miért árulja darabonként háromezer forintnyi pénzért az új tudást? Miért nem hozzáférhető az interneten ingyenesen minden pedagógus, diák, és bármely nyelvhasználó számára. Mennyibe fáj majd mindez az iskoláknak, hivataloknak, cégeknek, akik az új kiadást rendkívüli kiadásként kapják a nyakukba?
Miért tanévkezdés után adták ki, miért nem akkor, amikor az idei tankönyvek még készülőfélben voltak? Jövőre kötelező lesz a bevezetése, de akkor most miért a régit verik még a gyerekek fejébe?
Tudom: akadémikus kérdések.
