A képernyőn háború van, Zuglóban meg béke. Megint egyszer ránk figyel a fél világ. Nem Magyarországra, nem is Budapestre, hanem a magyar-szerb határon a gyodán átmászókra, főként pedig a Baross téren gyülekező néhány ezer menekültre, akiket hol felengednek a vonatokra, hol leszednek onnan, hol rendőrsorfallal zárják le előlük a pályaudvart, hol bemehetnek a peronokra, miután a rendőrök varázsütésre eltűnnek, hogy aztán a nyomorult emberek egymás tapossák azokon a szerelvényeken, amelyek - a MÁV intézkedése szerint - nem is indulnak el. Aztán elindulnak velük, de nem Nyugatra, hanem a menekülttáborokba.
A fél világ a Keleti pályaudvaron tömörülő „újkori népvándorlás” bizonyítékára figyel. Miközben a hatóság macska-egér játékot játszik a háromezerre tehető tájékozatlan, ezért mind feszültebb emberrel. Mi nézzük, amit nézünk, de továbbra sem tudjuk eldönteni, mit látnunk valójában. Az egyik pillanatban a teljes kormányzásképtelenséget, mert senki nem mond semmit. Nem csak a menekülteknek, a magyar polgároknak se. A másik percben egy hatalmas átverést sejtünk, a harmadikban pedig a racionalitását elvesztő kormányfő mániáját. Aztán e három keverékét. Élünk a gyanúval, a menekültkérdés csak eszköz a regnáló hatalom kezében. Sokkal inkább a kormány amoralitásának lenyomata, annak az embertelenségnek a bizonyítéka, amellyel a hatalom feltüzelte a magyar nép többségének idegengyűlöletét, miközben nem akart, s nem is foglalkozott a probléma kezelésével. A menekültek ellátását gyakorlatilag a civil szervezetekre és a lakosság humánusabb részére bízta. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság – saját közlése szerint – „az illegális bevándorlással kapcsolatos feladatok ellátására 2015 első nyolc hónapjában több mint egymilliárd forintot költött. Szendvicsekre, májkonzervre, vízre. Ennyibe kerültek az emberek. Nem sok.
A kormány most mindenért az uniót, főként Németországot, meg a baloldalt és persze Gyurcsány Ferencet teszi felelőssé azért, hogy a menekültek szabadon kószálnak szerteszét az országban. Ami biztos: az idén eddig Magyarországra érkezett 150-160 ezer illegális bevándorló (forrás: Orbán Viktor/Lázár János) nem bizonyítéka az "új népvándorlásnak". A kormány a Keleti pályaudvaron hagyta feltorlódni a menekültek tömegét, amely Németországba akar menni, amivel azt a látszatot keltette, mintha valóban hatalmas tömeg lepte volna el egész Magyarországot. De: ha nyolc hónap alatt 160 ezer illegális határátlépő érkezett az országba, akkor havonta 20 ezer, naponta pedig 645. Ekkora "embertömeg" miatt építtet 177 kilométeres dupla kerítést Orbán Viktor, amely csak arra jó, hogy - mint a magyar kormányfő telefonon Brüsszelből közölte szerb kollégájával -, „a bevándorlók és az embercsempészek új, Magyarországot elkerülő útvonalat" keressenek. Meg arra, hogy néhányan már kerítést követeljenek a magyar-horvát határra is. Bármilyen eloszlásban érkezzen is egy országba ekkora "tömeg", ha csak nem egyszerre lépi át a határt, egy akár közepesen megszervezett államnak is tudnia kellene kezelni (regisztrálni, etetni, elszállásolni). A magyar kormány erre képtelen volt. És nem tudjuk kiverni a fejünkből a gondolatot, hogy a kormányzat szándékosan, politikai megfontolásokból hagyta az erőszakig, a humanitárius válság határáig elfajulni a dolgokat.
Az amúgy igencsak aktív kormányfő az utóbbi hetekben csendben volt. Első megszólalása vendégkommentárként jelent meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung német lap csütörtöki számában. "Mindaz, ami most a szemünk előtt zajlik, egész Európát robbanással fenyegeti", "egy egyre duzzadó újkori népvándorlási hullám fenyeget", "ha Európa nem tér vissza a józan ész útjára, akkor sorsdöntő küzdelemben fog alulmaradni". Európának "meg kell értenie, hogy akit lerohannak, az nem tud befogadni", most pedig "lerohanás van", "az európai keresztény kultúra már arra is alig képes, hogy saját keresztény értékrendjében tartsa Európát, ha ezt szem elől tévesztjük, az európai eszme kisebbségbe kerülhet saját kontinensén". A kormányfő gondolkozása ezzel elhagyta a racionalitás világát.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint január óta 430 ezer menedékkérelmet adtak le az 500 milliós unió 28 tagállamában. Nem Európa a menekültválság legnagyobb elszenvedője: az ENSZ adatai szerint a világ csaknem húszmilliós menekültközösségének 86 százaléka a fejlődő országokban talált menedéket, a Nyugatot is magába foglaló fejlett világ mindössze 14 százalékukról gondoskodik. A tíz legtöbb menekültet befogadó ország között egyetlen európait sem találunk. Bármilyen komolyan kell is vennünk a menekülteket, szó sincs Nyugat felé irányuló "új népvándorlásról", a tömegek mozgásának nincs egyértelmű délkeleti-északnyugati iránya. Semmi sem bizonyítja, hogy bármi komolyan veszélyeztetné az európai civilizációt. Vagy Magyarországot. Ha csak nem maga a kormányfő, amikor a nemzetállami megoldás követelését hirtelen felcseréli az addig negligált unió szapulásával.
Nem menekültválság, hanem mindinkább politikai válság van az országban, amelynek élén egy morálisan megbukott párt áll. Az illiberális állam eléri csúcspontját, bevezetheti a "tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet". Amit magának kreált, s amit nekünk kell majd elviselnünk.
