Nem illik nevekkel játszadozni, de nálunk a kórházban elterjedt ez a szójáték, amivel arra utalunk egymás között, hogy az egészségügyben semmi nem változott és nem is fog változni. Zomborítatlanul is folyik tovább a kizsákmányolásunk, aligha lesz bármi azokból a csekélyke változtatási elképzelésekből is, amelyekről a leköszönt államtitkár korábban beszélt. A mi intézetünkből csak a nyári hónapokban három fiatal szakorvos ment el, mindannyian külföldön kaptak állást, a szakdolgozók száma is apad, éppen tegnap köszönt el az intenzív főnövére. Pedig jelentkezők hellyel-közzel még csak akadnának, hiszen vannak olyan OKI-s tanfolyamok, amelyek egészségügyi szakápolókat képeznek, de amikor meghallják, hogy még 80 ezer forint bruttót sem kapnak, legközelebb már nem is telefonálnak. Azt sem nagyon értem, hogy a munkaügyi hivataloknál elhelyezkedésre váró fiatal, vagy idősebb asszonyokat - akik szívesen tanulnának - miért nem íratják be ezekre a szaktanfolyamokra, de biztosan ennek is meg van az oka. Közmunkásként, utcaseprőként nagyobb szükség van a munkájukra. Vagy tévedek?