- Teljesen új köznevelési rendszer épült Magyarországon - büszkélkedett Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter. Valóban van mire büszkének lennünk?
- Ha úgy tetszik, bizonyos szemszögből azt is valamiféle épülésnek lehet nevezni, hogy az Iszlám Állam felrobbantja Palmürát. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett jobboldali kormányzat az elmúlt években lényegében zöldmezős beruházási terepet készített elő az oktatás átalakítását szolgáló tervei számára, lerombolta azt, amit a rendszerváltás után nemzeti egységben képzeltek el a rendszerváltó politikai erők és a pedagógiai szakmai mozgalmak. Minden, szárba szökkenő és talán a jó irányba mutató kezdeményezést a puszta földdel tett egyenlővé a NER, néhány dolgot mélyre is ásott, nemcsak dózerolt.
- Felépült a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, egyentankönyvekkel, kerettantervekkel segítik a tanárok munkáját…
- A kormány a rombolás után csupán állványzatokat épített; igen, ezek szerepeltek az ígéreteik között, de igazán semmit sem tudtak felépíteni. Azok a nagyszabású tervek, amelyekkel porondra lépett a kormányzat, s amelyekkel végigcsinálni vélte a köznevelés ámokfutásszerű átalakítását, igazán nem is indultak be. Építésnek lehetne nevezni a Klik létrehozását vagy a tankönyvellátás monopolizálását? Ha az idén nem lesz botrány a tankönyvek körül, az annak köszönhető, hogy a Kello visszapasszolta az iskoláknak a tankönyvcsomagok összeállítását, az egyéni kiosztást. Ugyanakkor ez jól mutatja: a sóval behintett oktatásügy talajából talán mégis visszanő néhány életképes csíra, amelyek az elmúlt 25-30 évben működőképesnek látszottak. Talán megértették, hogy mamut intézményekkel képtelenség irányítani, még a Klik decentralizációja is megkezdődött.
A rombolás persze más szférákban is megvan, amelyek közvetlenül érintkeznek az iskola világával; a gyerek- és serdülőszervezeteket szétzúzták, elvonták az utolsó csepp támogatást is. Még a cserkészek sem kapnak annyit, amennyiből tudnának valamit fejlődni, nagyon kevesen is vannak. A rendszerváltás után jó irányban tájékozódó úttörőmozgalom karaktergyilkosság áldozata lett, a többi gyerekszervezet nyakán is ott a hurok, elsorvadtak. A Nemzeti Együttműködési Alap elnöke, a Békemeneteket is szervező Csizmadia László nem ezekre a szervezetekre fordította a pénzeket. Ugyanakkor a Tokaji Borbarátnők Társaságának tavaly több milliós támogatás jutott, miközben a serdülőszervezetek csak néhány százezret kértek, de annyit sem kaptak. A közművelődés állami támogatása szintén minimális. Az orbáni oktatáspolitika erősen gyanítható célja a kiművelt emberfők számának csökkentése.
- A Fidesz szerint a korábbi liberális oktatáspolitika leépítette a szakképzést, nem becsülte a szakmunkásokat, hiányszakmákat termelt ki. Kevés a jó szakember, míg a kiművelt emberfőkkel szerintük Dunát lehetne rekeszteni, ezért erősítenék a szakképzést.
- Csakhogy nem erősítik. Azt is szokták mondani, hogy a szakképző iskolák el voltak szakadva a munka világától, és lássuk be, bizonyos szempontból ebben volt is igazság. A szakmunkásképzés nagy hagyományú pedagógiai vállalkozás volt - sok szempontból merev képzési készlettel. Biztos, hogy változtatni kell rajta, rugalmasabbá kell tenni, elsősorban nyilván az általános képzés idejének növelésével. Csakhogy ez most pont fordítva történik, a közismereti tárgyakból a minimumot kapják a szakmunkástanulók, akik közül sokan írás-olvasási nehézségekkel kerülnek a szakiskolába. Csak egy apró szeletet biztosítanak nekik az általános műveltségből, miközben egy 21. századi munkavállalónak a nyelvtudás, a matematikai képzettségek, a számítógépes tudás, az önismeret és társadalomismeret minimuma az alapvető kompetencia-készletébe kellene hogy tartozzon. A sokat hangoztatott duális képzés is félsiker, a gazdasági szféra egyértelműen csupán ingyenmunkásokat remélt ettől a megoldástól, ha a szakmunkástanuló idejének nagyobb részét a vállalkozásban, nem pedig az iskolában tölti. A szakmai tanárok képzéséről pedig még egy szó sem esett, a duális képzés szlogenje is azzal van tele, hogy majd a "mesteruram" két pofonnal megtanítja a gyereket - csakhogy "mesteruram" sincsen már. Az egész, gyökerestül átalakított és a Nemzetgazdasági Minisztérium fennhatósága alá került szakképzés abszolút bizonytalansággal indul neki a tanévnek, miközben az a kormány oktatáspolitikájának velejét képezi.
- Szakmai szemszögből lehet-e egyáltalán felelős oktatáspolitikának nevezni azt, amit a kormány művel?
- Sokáig gondolkodtam úgy, hogy őrültség, amit csinálnak, de van benne rendszer. Ha ebben a logikában gondolom végig, kitapintható, hogy a nem létező úri középosztály restaurációja áll a középpontban. A szakképzés átalakítása is a gimnáziumok rovására történik. Többen is szóvá tették már a NER-fiúk értelmiségellenes indulatait; értelmiségiek csak a jelenlegi urak lehessenek, akik alattuk vannak, pusztuljanak - ez a felfogás látszik a közmunkaprogramban, a tankötelezettségi korhatár 16 évre süllyesztésében, a tanoncképzés bevezetésében, a gyermekvédelem szinte abszolút felszámolásában, kriminalizálásában. Tisztán érezhető a nosztalgia a Horthy-korszak iránt; borzalmas még csak belegondolni is abba, hogy ezt tényleg komolyan gondolják. Szemmel láthatóan a miniszterelnök napi rigolyái irányítják az oktatáspolitikát.
- Szemmel láthatóan nagyobb ellenállás nélkül megteheti.
- Évek óta keressük az okát, hogy miért nem tudott kialakulni egy hathatós pedagógus-ellenállási mozgalom. A hatalom szintjén arra számítanak, hogy a pedagógustársadalom úgyis behódol ennek a „kultúrkampfos” butasághadjáratnak. Sajnos úgy látom, hogy a tanárok számára is könnyebb egy diktatórikus rendszer szolgálatát képviselni az iskolákban, mint egy demokratikusét. És ebben van a nagy dráma. Az oktatás államosítását is csöndes legitimitással követték a pedagógusok. A behódolásért a fizetések emelésének ígéretét, valamint azt kapták a pedagógusok, hogy félelemben tarthatják a gyereket.
- A tanárok félelemben tarthatják a gyerekeket? Ezt meg hogy érti?
- A tanulói jogok szinte teljesen kimaradtak a köznevelési törvényből, s elhiheti, ennek a pedagógustársadalom hangadó része még örült is. Nem is olyan rég valamelyik jobboldali képviselő azt feszegette, hogy a testi fenyítést is vissza lehetne állítani. Ha ezt a kormány tanárszervezetével, a Nemzeti Pedagógus Karral megszavaztatnák, biztos, hogy átmenne. Viszont már ki lehet rúgni tanköteles tanulót az iskolából, ezt hosszú éveken át nem lehetett megtenni, a tankötelezettségi törvény nem tette lehetővé. Már 2008-ban, az úgynevezett tanárverési história körül is voltak olyan fideszes polgármesterek, akik a kerület összes iskolájából, törvénytelenül tiltottak ki gyerekeket, mondván azok valamilyen atrocitásnak voltak a szereplői. Pedig akkor még a szakma is, bár törékenyen, de egyetértett abban, hogy ez szakmai kérdés, amit szakmai szinten kell elintézni. Ma már azonban kriminalizálni is lehet a dolgot azzal, hogy az iskolarendőr bejön az intézménybe és beavatkozik. Ugyanakkor az is igaz: a pedagógusok jelentős része nincs felkészülve arra, hogy a krízistársadalom krízisben lévő gyerekeit, azok problémáit megértéssel kezelje, s most örülnek annak, hogy a hatalom legalján ugyan, de ők is hatalmat jelentő személyek lehetnek.
- De milyen áron? Nincs önálló tantervalkotás, szabad tankönyvválasztás, hamarosan jön az etikai kódex is…
- A tanártársadalom kicsit sokallotta a felelősséget. Saját, helyi tanterveket felépíteni a nemzeti alaptanterv alapján hatalmas munka volt, lett volna. Most már itt vannak a nemzeti kerettantervek is, amelyek nyugodtan működhetnek helyi tantervként is. Nem kell gondolkodni azon, melyik Arany balladát tanítsuk a diákoknak. A pedagógusok nagy része örült ennek. Az etikai kódex sem most került elő először, Hoffmann Rózsa, volt oktatási államtitkár már 2001-ben is szóba hozta, és nagyon kevés ellenzője volt. Sokaknak szimpatikus is: természetes, hogy a tanár ne drogozzon, ne fogadjon el ajándékot a szülőktől, ne öltözködjön kihívóan; ezek mind a mi érdekünkben szólnak, mondják majd a pedagógus kollégák, akik szeretik, ha szabályok irányítják nem is elsősorban az ő életüket, de a szomszéd kollégákét, akik mindig rosszabbak, mint ők. Ez a mentalitás hajthatja az etikai kódex malmára a vizet.
