Még januárban Párizsban megbabonázta a Charles Hebdo mellett tüntető hatalmas tömeg a népszerűségvesztésén töprengő kormányfőt, és Párizst kifordítva máris maga előtt látta a Kossuth téri milliókat. Azóta plakátkormányzás folyik Magyarországon.
Ám, ha nem is a falakon, de már látható a késő nyári átváltozás: az ebihalból lassan varangy lesz. A menekültellenes propagandában a kormány a „nemzetállami kereteket” lassú mozdulatokkal felcseréli Európával, ami egyelőre az unió szapulásában és a még több pénz követelésében merül ki. Lehet, a kormányfő maga ébredt rá, hogy nem létezik „nemzeti kerítés”. Csak az a schengeni európai határ, amelynek védelme ugyan kötelessége lett volna, de aminek nem tudott, s a megboldogult berlini falhoz hasonlóan a mind sűrűbbre szőtt vasfüggönnyel sem tud a jövőben megfelelni. Esetleg valakinek akkora bátorsága támadt a kormányzati apparátus magasabb polcain, hogy közölte Orbánnal: ideje irányt váltani. Bármilyen zsenialitással vette észre ugyanis a menekültellenes plakátok belpolitikai hozadékát, alaposan elmérte a menekültek valóságos tömegét. Nem látta előre, amint a plakátokra festett nyomorultak hirtelen lelépnek a magasból és ellepik a Keleti aluljáróját. Azt sem, hogy a kormányfői akarat miatt az egyszeri határzárból, kettős gyoda lesz, megfejelve egy kerítéssel, meg a mögötte sorakozó határvadászokkal. Azt meg főleg nem, hogy milyen könnyű eljutni az osztrák A4-es autópályán veszteglő hullakamráig.
Találgatunk, mert a plakátokon túl nem tartozik semmi ránk, mint azt a Nemzetbiztonsági Kabinet üléséről távozó Hende katonaminiszter volt szíves tudatni velünk. Utálhatjuk az Uniót, a menekülteket, de arról nem kell értesülnie a közönségnek, ha a honvédség esetleg határ menti rendvédelmi akciózásra készül. Lázár kancelláriaminisztertől azóta tudjuk: a migránsvadász honvédhez még az amúgy fideszes alaptörvény módosítása sem szükséges. Amit csak azért sajnálunk, mert polgári élvezet lett volna látni, amint a Jobbik „megadjuk”-ot süvölt a parlamenti padsorokban.
Szeplő a varangyon, hogy közben Orbán Viktor nem vett részt a nyugat-balkáni országok eheti bécsi tárgyalásán, mert (mint Havasi Bertalan sajtófőnök volt szíves földrajzból kioktatni bennünket), Magyarország "nem képezi a balkáni térség részét". Így „fel sem merült a részvételünk. A kormány egy másik, átfogóbb csúcstalálkozó megszervezésén dolgozik”. Budapest tehát európai összefogásért óbégat, de egy budapesti nemzeti panasznapot még kivár. Addig is elkerüli Angela Merkel német kancellár szúrós tekintetét, amint az olasz, szerb, szlovén, horvát és albán miniszterelnökkel tárgyal. Éppen azokról, akik a magyar gyoda meghágására készülnek.
A menekültválság politikai propagandája nyolc hónapig elfedte a plakátkormányzást, ami csak most kezd kezelhetetlenné válni. Pedig milyen szép plakáttervek születhettek a menekültek utáni hónapokra a kormányátalakítás nyomán felgyorsuló polgárosodásról, vagy a megálmodott olimpiáról. Amiből egyelőre csak annyi valós, hogy Fürjes Balázs (az egyes kiemelt jelentőségű fővárosi beruházásokért felelős kormánybiztos) a 2024-es olimpia budapesti pályázatának kormányzati felelőse lett, akit ebben az értelmezhetetlen pozícióban, persze maga a kormányfő irányít - közvetlenül.
A sikertelenség nyomán nem a miniszterelnököt fogják lefejezni a Vérmezőn. Különben is, ő megmondta: már csak egy évet kell erőlködni a kormányzással a kampányig. Jön a tél, az Unió is észbe kap talán, s ritkulnak a menekültsorok. A hó - tövében a varanggyal - befedi a gyodát. Ha meg nem, legfeljebb azon tűnődünk majd, lehet-e olimpiát propagálni a bevezetett rendkívüli állapot körülményei között.
