- Mielőtt kecskeméti színidirektor lett több más vidéki színháznál is felvetődött a neve, mint lehetséges direktor. Pesti színészként miért vonzotta, hogy vidéken színházat igazgasson?
- Érdekelt ez a lehetőség. Színházi családból származom, a szüleim színészek voltak, színházban nevelkedtem. Én már gyerekkoromban tudtam, hogy színházigazgató leszek.
- Ez azért meglepően hangzik, még akkor is, ha színházban nőtt fel.
- Én a színházat tekintve mindig az egészben gondolkodtam. Amikor színészként próbáltam, már akkor is leírtam egy papírra, hogy a kollégámnak majd mit fogok a szerepével kapcsolatban mondani. Amikor hét évvel ezelőtt Kecskemétre érkeztem, az orromban volt a nagyváradi színház illata, amit gyerekkoromban belélegeztem. A nagyváradi teátrum hasonlóan gyönyörű neobarokk épület, mint a kecskeméti, azonnal azt éreztem, hogy hazajövök. Valóban volt már több ajánlatom Kecskemét előtt, de úgy látszik, várnom kellett még rá, hogy beérjen az a bizonyos gyümölcs.
- Önt kinevezése után érték támadások, hogy a jobboldali politikai szimpátiája segítette a színházvezetői székbe. Aztán egyre több szakmai dicséretet kapott. Kecskeméten rendez többek közt Szász János, Mohácsi János, Rusznyák Gábor és Zsótér Sándor is. Tudatosan törekedett arra, hogy ne csak a jobboldalhoz besorolt rendezőket hívjon?
- Engem nem érdekel, hogy egy rendezőnek, vagy színésznek milyenek a politikai nézetei, hova teszi a ikszet. Nyilván sok múlik a politikán, engem mégis az érdekel, hogy ami a színházamban történik, az a legmagasabb művészi színvonalon valósuljon meg.
- Ez jól, hangzik, de például Zsótér Sándor rendezéseit elfogadják, kedvelik a kecskemétiek?
- Abszolút. Ebben nincs különösebb merészség a részemről, hogy például Zsótért felkérem rendezni. Számomra természetes, hogy az ön által említett urak Kecskeméten is dolgoznak. Ezt én így tudom csinálni, nem azt nézem, hogy mi számít merészségnek.
- Kecskeméten, mint más vidéki színházakban is mindent műfajt repertoáron kell tartani a vígjátéktól a musicalig, egy karakteres művészszínházi vonal, amelyre önök látszólag törekednek, azért nem általános tendencia, ha más vidéki színházakat megnézünk.
- Én nem hiszek abban, hogy a mai közönség csak a musicalekre és a vígjátékokra vevő. Ez egyszerűen nem igaz. Kecskemét egy olyan város, ahol kedvelik a színházat, több mint százezer nézőnk van évente, a környékről és még más megyékből is vannak bérleteseink. A városban központi téma a színház, nem véletlen, hogy szeptember 21-én egy új játszóhelyet avatunk majd, egy új kamaraszínházat.
- De Kecskeméten eddig is volt kamaraszínház.
- Eddig azt mondtuk, hogy van egy kamaraszínházunk és egy stúdiónk, igazából két stúdiónk volt, de most lesz egy igazi kamaraszínházunk. Ez egy új, csaknem kétszáz fős játszóhely lesz a város főutcájában, egy majdnem száz éves mozi épületben, amely több mint húsz éve zárva volt. Boldog vagyok, hogy olyan városban élhetek, ahol ezt az épületet a döntéshozók nem bevásárlóközpontként, vagy étkezőlánc tagjaként képzelték el, hanem színházként. A felújítást követően az egyik ékessége lehet Kecskemétnek.
- Mivel nyit az épület?
- Öt magyar darab bemutatóját tervezzük a kamaraszínházban, először egy kicsit csalogatónak szánjuk, a Tied a világ című produkciót, amely az Illés együttes húsz legismertebb szerzeménye köré írt történet. Később műsorra tűzzük többek közt Örkény Tótékját és Csokonai Dorottyáját. Két éve működik egy balett tagozat a színházban, a táncosok székhelye is a kamaraszínház lesz.
- Vidéki színház vezetőjeként gondolom nem egyszerű színészeket csábítani a városba. Önnek több tehetséges fiatal színészt is sikerült megnyernie, gondolom ez ezért nem véletlen. A társulat tagja, mások mellett, Trokán Nóra, Orth Péter, Porogi Ádám, Decsi Edit és Dobó Enikő.
- Hetedik éve rendezzük meg a Szín-Tár fesztivált, amely három ország öt színművészeti egyetemének találkozója. Ez azért is szerencsés, mert már növendékként felfigyelhetek a fiatal tehetségekre és közülük többet is hívtam a társulatba.
- A Tháliában rövidesen látható Poljakov-darab a Párcsere, miért vonzotta?
- Eddig három regényét olvastam Poljakovnak, aki egyébként a Lityeratura című folyóirat szerkesztője, különösen a Szökni szeretnék volt számomra kedves. Aztán elolvastam a Párcsere című darabot, amelyet szintén Goretity József fordított és nagyon megtetszett. Egy házaspár idegen házaspárokat hív meg egy swinger partira a moszkvai luxus lakásukba, a darab alcíme: Homo erectus, amely azt sugallja, hogy itt egy nagy levetkőzés lesz, de inkább lelki levetkőzésről beszélhetünk, amelyből a mai társadalmunk jó néhány visszásságára is fény derül. Nagy örömünkre az előadást hamarosan Moszkvába is elvihetjük.
Negyedik alkalommal rendezik meg szeptember 7-től 13-ig a Thália Színházban a Vidéki Színházak Fesztiválját. A programban hat nagyszínpadi és két stúdió előadás szerepel. Az első napon a békéscsabai teátrum Lorca Bernarda Alba háza című darabjával mutatkozik be. Másnap a veszprémi színház Ibsen A vadkacsa című drámáját játssza Guelmino Sándor rendezésében Haumann Mátéval, Kéri Kittyvel és Almási Sándorral a főszerepben. Egerből Az öreg hölgy látogatása érkezik, Kecskemétről pedig már az említett Párcsere. A miskolci színház Az eltört korsóval vendégszerepel Szőcs Artur rendezésében. Zalaegerszegről Tasnádi István Közellenség című drámáját láthatjuk, a Váci Dunakanyar Színház pedig az Audencia és a Vernisszázs című Václav Havel egyfelvonásosokat viszi színre. A fesztivál záró produkciója, egy monodráma lesz Kaposvárról, Gareth Arstrong Shylock című munkája Hunyadkürti György előadásában.
