Ha az ember borral foglalkozik, akarva akaratlanul egyre közelebb kerül a kultúrához is – vallja Bacsó András, a Tokaj Oremus birtokigazgatója. Szerinte a borban van valami irracionális, valami misztikus. „ Engem a borkészítés mellett mindig is foglalkoztatott, hogy azokat a területeket közel hozzam, amelyek összefüggnek valamilyen formában a borral. Legyen az a gasztronómia vagy a művészet valamelyik ága, például a zene.” A tolcsvai Oremus-szalonban évek óta tartanak koncerteket a Zempléni Fesztivál keretében. Péntek délután La Siesta címmel Csereklyei Andrea és Megyesi Schwartz Lúcia adott dalestet a remek ízléssel felújított XVIII. században épült egykori kúriában.
Az Oremus hagyományosan évek óta kinyitja a fesztivál idejére ezt a helyszínt, és egy szalonkoncertre vendégül látja a közönséget. Példamutató, ahogy Bacsó András és munkatársai felkészültek erre az alkalomra. A vázákban frissen szedett impozáns virágcsokrok, az asztalokon a borhoz köthető könyvek és albumok várták a nézőket, akik között visszatérő és most debütáló is bőven akadt. A könyvespolcon sok csábító, izgalmas csemege várta, hogy belelapozzunk. Találomra Pap Miklós A tokaji című kötetét vettem le a polcról, meg is jegyezte az egyik mellettem ülő úr, aki családjával, kamasz lányával és feleségével érkezett a koncertre, hogy remek kötet, neki, ahogy fogalmazott, Miklós bácsi által dedikált példánya van otthon.
Nem csak a környezet, de a műsor is igényes volt. Bellini, Debussy, Delibes, Fauré, Gounod, Rossini és Saint-Saens műveiből énekeltek duetteket a művészek, a darabokat maguk választották, és Bizják Dóra kísérte őket zongorán. A bő egy órás koncert után megnyílt a szalon kapuja és a kertben ugyancsak igényes, csábító gasztronómiai finomságok közül választhattak a koncertlátogatók. Persze járt hozzá az Oremus-pincészet borkóstolója is.
Minél több dologgal foglalkozik az ember, annál gazdagabb – jegyezte meg Bacsó András már a kertben. „Nem szerettem azokat a koncerteket, amelyeknek a végén az emberek gyorsan hazamennek, ezért mi egy kicsit ehhez szeretnénk még hozzátenni, kinyitjuk a szalon ajtaját, kijövünk a teraszra, egy-két falatkát kóstolunk, azokkal a borokkal, amelyeket készítünk” – magyarázta a birtokigazgató. „ Fontos a szintézisteremtés, hogy különböző dolgok eggyé váljanak, gazdagítsák az embert” - tette hozzá. És ezeket a gondolatokat jól hangzó szlogenként is felfoghatnánk, de aki egy ilyen szalonkoncerten részt vesz, könnyen megtapasztalhatja, hogy ezúttal nem reklámszövegről van szó. Tolcsván átélhetővé válnak Bacsó Miklós szavai, aki egyébként még arra is figyel, hogy a hölgyvendégek egy-egy szál virággal távozzanak.
A dzsessz programok kiemelt helyet kaptak idén is a fesztiválon. A helyszín is bevált, hiszen a sárospataki művelődési ház előtti Makovecz téren adtak koncertet a különböző formációk. Ha előadók névsorát végigböngésszük, könnyen megállapítható, hogy a szervezők minőségi programokat kínáltak a műfaj kedvelőinek. Szerepelt ugyanis mások mellett Balogh Kálmán és Lukács Miklós cimbalomduója Vörös Janka és a Swing Á La Djangó. Augusztus 20-án a tizennyolc tagú Budapest Jazz Orchestra lépett fel László Attilával, aki mint elmondta, majdnem mindegyik zenésztársát tanította az egyetemen. A Budapest Jazz Orchestra tagjai big band gyakorlatra jártak hozzá.
Most elsősorban a mester saját szerzeményeit játszották. Volt közöttük olyan, amely több mint harminc éve született és egészen újak is akadtak az alkalmi repertoárban. Mint elhangzott, egy big band tud nagyon hangos is lenni, ha minden hangszeres „betámad” a hangszerével, de a zenekar tagjai ezúttal vigyáztak a fülünkre és nem mutatták meg a teljes hangerőt. Azt viszont igen, hogy miként lehet egymásra figyelve, érzékenyen zenélni, úgy hogy közben majdnem mindenki szólóban is megcsillogtatja a tudását.
A ráadás számért különösen hálás volt a publikum, mert Horváth Charlie népszerű slágerének az Egy szippantás a jóból big band változatát szólaltatták meg. A színpad közelében működött a borterasz, így aki egy finom nedűvel a kezében szeretett volna dzsesszt hallgatni, annak ez most megadatott. László Attila és kollégái pontban este kilenckor befejezték a műsort, így aki a tűzijátékot is szerette volna élvezni, az ezt is megtehette.
Az Esti Jazz sorozat záró koncertjét szombat este a Szakcsi Quartet adta, a hűvös és esős idő miatt a program beköltözött a szabadtérről a művelődési házba, és nyugodtan állítható, hogy a Pocsai Krisztina (ének), Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Orbán György (nagybőgő), Pecek Lakatos András (dob) alkotta formáció a sorozat egyik legjobb koncertjét adta. A műsor alapját a néhány évvel ezelőtt készített „But Beautiful” című lemez képezte, de végül ennél jóval szélesebb repertoárból adtak ízelítőt a zenészek. Szakcsi Lakatos Béla úgy egy óra múltán megkérdezte mennyi az idő, Pocsai Kriszta válaszolt rá, hogy ő képben van, de játszanak csak nyugodtan. Igen ez a koncert bebizonyította, hogy ha jó a csillagállás – és szombaton este ez így volt – a dzsessz, az improvizáció együttes öröme képes kizökkenteni az időt és ennek mi nézők hálás nyertesei lehettünk a sárospataki éjszakában.
Azok a nézők, így jó magam is, akik egy kissé nehezteltek Hollerung Gáborra, a Budafoki Dohnányi Zenekar zeneigazgatójára, karmesterére, mert bevállalta nagyzenekarral, kórussal, énekesekkel a a Retro Symphonic Rock című produkciót, melynek keretében popzenét adtak elő szimfonikus változatban, azonnal megbocsátottak neki, ha részt vettek a sárospataki művelődési házban
A megérthető zene című családi programon. Hollerung ugyanis szintén nagyzenekar, kórus, énekes szólisták közreműködésével Rossini Stabat Mater című darabját dirigálta, úgy hogy közben beszélt a műről, a szerzőről és még nagyon sok mindenről. Valóban érthetővé tette a zenét, ugyanakkor szórakoztató, könnyed, de mégis mély és filozofikus is tudott lenni. Tényleg mesterien. Ezt a sorozatot csak ajánlani tudom mindenkinek!