Már repdesek az örömtől, hogy a focistáink között van egy klasszis, Dzsudzsák Balázs. Az ő arany lába 1,7 millió eurót ér, plusz pályára lépésenként további 5000 eurót. Már nagyon rég óta gondolkodom azon, hogy akik naponta reggeltől estig kemény fizikai munkát végeznek, azok miért nem érdemelnek meg már egy normális fizetést? Mi készteti az egész világot arra, hogy focistákat tömjünk milliókkal, holott emberek milliói éheznek, fáznak. Munkahelyek, kórházak mennek tönkre. A közvetlen szomszédom is híres focista (a neve legyen tabu) ha a fotelból fel sem áll egész hónapban, akkor is megkapja a milliós fizetését. Nem vagyok irigy típus, anyagilag jól állok, de azt a sok szerencsétlen nélkülöző embert sajnálom, akiknek semmijük nincs, vagy elvesztették a bankok harácsolása miatt. Akik érdemtelenül sokat keresnek, ők nem érzik át mások nyomorát, pofátlanul és lelkiismeret nélkül harácsolnak. Nem vagyok már fiatal, de a 60-as években a sportolóknak volt munkahelyük, a fizetésüket onnan kapták. Ez vonatkozik a képviselőkre is (régen társadalmi munka volt). Amíg újra nem a dicsőségért játszanak én nem nézek sport közvetítéseket. Sajnos mindenkit erre nem tudok rávenni, így soha nem lesznek üresek a stadionok.