- A vasárnapi boltzár hivatalos indoka egyebek mellett az volt, hogy a kisvállalkozásokat támogatják az áruházak rovására. Ebből lett valami?
- Igencsak vegyes az eredmény. Ráadásul a nagy üzemanyag-forgalmazó társaságok egyre több töltőállomásán nyíltak meg olyan boltok, amelyek természetesen vasárnap is nyitva tarthatnak. Köztük a 25 százalékban magyar államit tulajdonban lévő Mol kútjainál is. Nagyjából minden kapható, amire vasárnap hirtelen szükség lehet: péksütemény, tej, felvágott stb. Nem is drágák ezek az üzletek. Az olajtársaságok fantáziát láttak a vasárnapi nyitva tartásban. Ezek a hálózatok nem az áruházláncoknak, hanem éppen a kisboltoknak lesznek nagyon kemény versenytársai. A VOSZ elsőként hirdette meg a népszavazást a boltzár ügyében.
- Megmozgatja ez a kérdés az embereket?
- Szerintem a boltzár feloldását szorgalmazó kezdeményezés érdekli az embereket és az ellendrukkereknek az a rossz hírem, hogy mire sor kerülhet a népszavazásra, már éppen elég tapasztalata lesz mindenkinek a vasárnapi zárva tartás hátrányairól. Remélem, hogy ebben az ügyben a társadalom mondja ki a végső szót és hamarosan ismét szabadon vásárolhatunk a hét utolsó napján.
- Ha már szóba került a népszavazás. Van egy újabb referendum téma: a férfiak nyugdíjba vonulásának lehetősége - a nőkhöz hasonlóan - 40 év munkaviszony után. A VOSZ támogatja a szakszervezetek és egyes ellenzéki pártok népszavazási kezdeményezését?
- A vasárnapi boltzár népszavazási kezdeményezése is bizonyítja, hogy a VOSZ és én magam is pártoljuk ezt a véleménynyilvánítási formát. Ám a nyugdíjak kifizetésének biztonsága, jövője egészen más dimenzióba helyezi ezt a kérdést. Az ősbűn az volt, hogy a második Orbán-kormány bevezette a nők 40 év munkaviszonya után a nyugdíjba vonulás lehetőségét. Hogy ennek mi lehet a vége? Hadd emlékeztessek arra az időre, amikor a Bajnai-kormány gazdasági kényszerűségből megszüntette a 13. havi közszolgálati javadalmazást, a nyugdíj-korhatár fokozatos emelése mellett döntött és kínok, keservek közepette kivezette a 13. havi nyugdíjat. Az Orbán kormány 2011-ben a korhatárt – egyébként helyesen, a nemzetközi trendekhez igazodva – évjáratokhoz igazítva 65 évben szabta meg. Nem túl megfontoltan és kevés empátiával kisöpört jó néhány nyugdíjelemet: a korengedményes, illetve korkedvezményes, valamint a szolgálati nyugdíjak rendszerét. Ennek mondott ellent, hogy beemelt egy igazságtalan, diszkriminatív, irracionális elemet a rendszerbe: megvalósította a „nők 40” programot. Jelzem, az érintett nők elmentek, elmennek nyugdíjba, majd jelentős részüket a korábbi munkáltatójuk - szakzsargonnal szólva - azonnal „visszafoglalkoztatja”. Nagyjából 150 ezer nő élt a lehetőséggel és ez hat év alatt, a 2016-os költségvetést is beleszámítva, 800 milliárdos kiadást jelent a nyugdíjkasszának. Ezzel alaposan megcsapolta a nyugdíjalapot a kormány. Az intézkedés munkaerő-piaci hatása szintén káros, hiszen a visszafoglalkoztatással az itthon maradt fiatalok elől zárják el a munkavállalási lehetőségeket. Az aktív munkavállalók derékhada, főleg a fiatal diplomások és szakmunkások a lábukkal szavazva elmentek külföldre a boldogulásukat keresni, de járulék-befizetéseikkel már nem a hazai Nyugdíjbiztosítási Alapot gazdagítják. Ma Magyarországon van egy rugalmatlan, merev nyugdíjrendszer. Azzal egyetértenék, hogy az emberek dönthessenek és korhatár alatt is elmehessenek nyugdíjba, de akkor jelenősen csökkentett összeggel kellene számolniuk. A korhatár alatti nyugdíjba vonulást nem szabad kedvezményezni. Minden egészséges (munkaképes) nőt és férfit arra kell ösztönözni, hogy esélyeit mérlegelve igyekezzen sokáig a nyílt munkaerő-piac szereplője maradni. Szerintem a szakszervezetek és az őket támogató ellenzéki pártok átgondolatlanul bedobták a férfiak 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulásának ötletét, figyelmen kívül hagyva, hogy ez 2017-től újabb legalább 200 milliárdos kiadást jelentene a nyugdíjkasszának, egyre kevesebb járulékfizető mellett. Ez évente már 400 milliárdos többlet nyugdíjfizetési kötelezettséggel járna, csak a 40 év után nyugállományba vonulók miatt. Ezért sem a VOSZ, de én személyesen sem támogatom az ötletet. Vállalva a népszerűtlenséget és az interneten nem kifejezetten dicsérő bejegyzéseket, azt mondom, ha kiírják, elmegyek a népszavazásra és nemmel fogok voksolni.
- Az ellenzéki pártok miért állhattak a szakszervezetek mellé?
- A Jobbiknak semmilyen költségvetés-, nyugdíj- és egészségügyi kassza készítési gyakorlata nincs, és úgy látom, nekik semmi sem drága. Az MSZP-nek ezzel szemben sok keserű tapasztalata lehet. A szocialistáknak tudniuk kell(ene), hogy a nyugdíjalapot nem lehet időről-időre meglékelni, a szisztéma egyes elemeit tilos ide-oda rángatni. Egyetlen számot nem lehetett hallani sem a kezdeményezőktől, sem a támogató pártoktól, hogy ez az ötlet mibe fog kerülni. Ha a szakértők már most arra figyelmeztetnek, hogy az évszázad közepére akár be is dőlhet a magyar nyugdíjrendszer, akkor nem tűnik jó ötletnek további terhelése. A „férfi 40” programot le kell venni a napirendről és inkább azon kellene gondolkodni, hogy felmenő ágban hogyan lehet visszavonni (kivezetni) a nők 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjjogosultságát. Ez azt is jelenti, hogy aki ezzel a jogával élt, attól természetesen nem szabad visszavenni. Nagyon sajnálom, hogy az MSZP minden szakmai megfontolást mellőzve felült erre a vonatra. Ha bevezetnék, akkor újabb forrásokat kellene bevonni, ami a járulékok emelését is magába foglalná és ezt a munkavállalóknak és a vállalkozásoknak kellene előteremteni.
- Látva a menekülteket „megélhetési bevándorlóknak” maszkírozó kormányzati hecckampányt, nem lehetne a beözönlő, gyakran jól képzett emberekből pótolni a kivándorolt százezreket?
- Első lépésként a kivándorlást kellene fékezni. A jól képzett értelmiségieket és a magasan kvalifikált szakmunkásokat legalább az ígéret szintjén biztatni kellene az uniós átlaghoz közelítő bérekkel, ötéves távlaton belül. A hazai gazdaság potenciálját látva ez csak a munkát terhelő adók és járulékok csökkentésével képzelhető el. Ma a munkáltatónak 100 ezer forint bruttó bér 128,5 ezer forintjába kerül, miközben a munkavállaló csak 65,5 ezret kap kézhez. Ez azt jelenti, hogy csaknem 50 százalékos az adóék. Óriási. A megoldás tehát nem a radikális bruttó béremelés, mert azt nem fogja bírni a vállalkozói szféra, hanem a vállalkozói és munkavállalói elvonások mértékének érzékelhető csökkentése. A „Gyere haza, fiatal!” program meghirdetése előtt talán azt kellett volna fölírni a falakra, hogy „Maradj itthon, fiatal!” Persze a jelszó önmagában kevés, és mint tudjuk: „törődni csak tettekkel lehet”. A menekültek közül bizonyára sokan fognak végleg Magyarországon maradni. Az itt rekedt egészséges és motivált személyek munkaerő-piaci integrációját központi eszközökkel kell segíteni. Ha lehet, akkor az ún. hiányszakmák felé kell őket orientálni. Ma már nem számolhatunk a határon túli magyarok ideáramlásával, mert ők is legfeljebb az átszállás miatt állnak meg Budapesten. Egy öregedő, fogyatkozó népességű országnak - amely egyszerre küzd a ki– és bevándorlás összes nehézségével – meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy rendkívüli helyzetben és szokatlan körülmények között, de részben pótolható a tartósan külföldre távozott magyar szakemberek hiánya.
