Ma már tény, hogy az Északi-sark jege menthetetlenül olvad. Már médiaközhellyé sekélyesedett a talpalatnyi jégen egyensúlyozó jegesmedve fotója, és egyelőre pusztába kiáltott szónak tűnnek azok a figyelmeztetések, mely szerint a jégolvadás okozta tengerszint-emelkedés nyomán modern kori Atlantiszokká válhatnak az óceánok partjain fekvő nagyvárosok Amsterdamtól New York-ig.
Összeesküvés-elméletekben amúgy sincsen hiány, és ez mindenképpen hátráltatja a klímaváltozással kapcsolatos globális fellépést. A legismertebbek valóban az olaj- és szénlobbykhoz köthetők, hiszen nekik egyelőre nem érdekük a megújuló energiákra való átállás, és se szeri, se száma az olyan híreszteléseknek, hogy a világ vezető kormányai, eltitkolja, cenzúrázza, vagy meghamisítja mind a globális felmelegedésről, mind pedig a megújuló energiákról szóló kutatások eredményeit.
De vannak szép számmal olyanok is, akik szerint a Föld folyamatosan és ciklikusan éghajlat-változásokat élt át, amelyek bolygónk életében a legtermészetesebb folyamatok. Vulkánok, tektonikus mozgások, külső hatások (meteorok, üstökös-becsapódások, napkitörések, stb.), a földi (ember előtti) élővilág hatásai – mind befolyásolták a Föld éghajlatát, már jóval az ipari forradalom előtt. Arra is felhívják a figyelmet, hogy az emberi civilizáció egy teljes nap alatt összesen nem képes akkora nettó energia-kibocsátásra, mint amekkorát az 1908-as tunguzkai becsapódás öt másodperc alatt produkált. (Máig vitatkoznak a tudósok azon, hogy meteorit, üstökös, kisbolygó, vagy jégaszteroida zuhant-e le a szibériai tajgára, a robbanás erejét 10-30 megatonnásra becsülték.)
Saját bőrünkön érezzük
Minden elmélet próbája a gyakorlat, és ha csak szűk hazánkat nézzük, nemigen lehetnek kétségeink, hiszen a globális felmelegedést szó szerint saját bőrünkön érezzük. Már meg sem lepődünk a „fekete Karácsonyokon” – tavaly Budapesten december 24-én 12,4 fokot mértek – már csak legyintünk, amikor nyáron a meteorológiai szolgálat bejelenti, hogy három napig nagy hőség lesz, utána jön a lehűlés, majd ezt követően újabb 3, 5, 10 napra meghosszabbítják a hőségriadót.
Nem kecsegtetett sok jóval a minap Illés Zoltán volt környezetvédelmi államtitkár, amikor az ATV Start című műsorában a Közép-Európai Egyetem Környezetügyi Tanszékén végzett kutatásra hivatkozva arról beszélt, hogy 6-8 celsius fokkal is nőhet az átlaghőmérséklet az elkövetkezendő 10-15 évben. A felmérés adatai szerint Magyarországon egy éven belül, vagy akár egy három-négy hónapos nyári időszakon belül a hőhullámok, hőségriadók száma akár tízszeresére is növekedhet!
Ma már tény, hogy az Északi-sark jege menthetetlenül olvad FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK
A hőhullámok különösen a nagyvárosokban válnak egyre elviselhetetlenebbé. Megint csak nap mint nap érezzük, amikor még a légkondicionált autóbuszokban sem lehet levegőt kapni, amikor talpunk alatt olvad a beton. A városok belseje felé haladva a hőmérséklet általában magasabb, mint a külterületen, ez a hőtöbblet az úgynevezett hősziget jelensége. A sűrű beépítettség, a csökkenő átszellőzés, a burkolatok jelenléte, a kevés zöld felület – amelyet Budapesten az elmúlt években különböző célú építkezésekkel tovább ritkítottak - mind-mind olyan tényezők, amik hozzájárulnak a városi hősziget kialakulásához.
Ezeken kívül a közlekedés, fűtés és különböző ipari tevékenységek során a levegőbe kerülő hő, vízgőz, szennyező anyagok is módosíthatják a városok klímáját. A városi hősziget mértéke hőhullámok idején akár 5–10 fokot is elérhet, így különösen megterhelő lehet. Az Országos Meteorológiai Szolgálat által közzétett grafikonokból kitűnik, hogy az elmúlt 25 évben sokkal tartósabb és sokkal erősebb hőhullámok sújtották fővárosunkat, mint az azt megelőző 90 esztendőben. A jövő sem túl biztató: bár az OMSZ szerint a nagy stresszt jelentő harmadfokú hőségriadós napok gyakorisága a következő évtizedekben kisebb, országos átlagban évi 2–9 napos növekedést mutat, a 21. század végére várhatóan átlagosan 12–26 nappal emelkedik a számuk.
Súlyos aszályok és pusztító árvizek
Letagadhatatlan tény, hogy egyre súlyosabb aszályok fenyegetik a Földet, elég csak az afrikai elsivatagosodásra, és az ebből következő, egyelőre megoldhatatlannak tűnő éhínségre gondolni. Éppen 30 éve, 1985. július 13-án tartották e súlyos válság enyhítésére minden idők legnagyobb humanitárius koncertjét, a Live Aidet, amelynek bevételét sajnos az érintett kormányok ellopták, fegyverekre, stadionokra költötték. Amikor mostanában a hatalmas migrációs hullámokról beszélünk, az éhezés, mint ok, valahogy ritkán hangzik el.
A forró nyári időszakban rendszeresen érkeznek hírek hatalmas erdő- és bozóttüzekről Görögországtól Kaliforniáig. Ami a magyarországi helyzetet illeti, Ürge-Vorsatz Diána, a Közép-Európai Egyetem professzora, az ENSZ klímajelentését készítő Nobel-díjas tudóscsoport tagja, a Hír24-nek kijelentette: több klímamodell is azt jósolja, hogy a csapadék nagy része a téli hónapokban hullik majd, a nyarak pedig egyre szárazabbak lesznek. Ez dupla csapás a mezőgazdaságnak, hiszen a téli belvíz tönkreteszi a tavaszi termést, nyáron pedig az aszály ellehetetleníti a gazdákat. Az özönvízszerűen lezúduló csapadékot ráadásul a talaj nem tudja felhasználni, a tápanyagokat elmossa a víz.
Az árvizek pedig egyre gyakoribbak, és súlyosabbak – erről a budapestiek is tudnának beszélni, hiszen az elmúlt néhány évben többször is előfordult, hogy komoly veszélybe került a Margitsziget, vagy a vele szemben fekvő óbudai lakótelep, nem is szólva a Római-partról. Ezt erősítette meg néhány nappal ezelőtt Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki igazgató-helyettese, aki megállapította, hogy az elmúlt 50 évben átlagosan egy méterrel emelkedtek az árvizeknél várható legmagasabb vízszintek, volt, ahol ez az emelkedés elérte a 1,9 métert. Egy átlagos embernél nagyobb magasságot.
Illés Zoltán szerint a csapadékeloszlás változása is komoly problémákat okozhat, mert míg nyáron a megnövekedett hűtési igény miatt több áramot fogyasztunk, addig például a szárazság miatti alacsony vízállás következtében nehéz lesz majd a Paksi Atomerőművet működtetni.
A volt államtitkár szerint ezzel ismét felvetődik a megújuló energiaforrásokra történő átállás kérdése, ahol ezekkel a problémákkal nem kellene szembesülnünk. Illés szerint a klímaváltozás a mezőgazdaság területén is komoly változásokat hozhat, a szárazság miatt érdemes lenne az öntözéses irányba elmozdulni, ehhez azonban fel kellene mérni, hogy Magyarország valójában mekkora vízbázissal rendelkezik.
Az elmúlt időszakban ugyanis olyan módosítások történtek a kormányrendeletekben, illetve a különféle törvényekben, amelyek szabad rablást tettek lehetővé a magyar vízbázisok tekintetében – vélekedett a szakember, aki szerint a kormánynak négyzetméterre lebontva fel kellene mérnie a Magyarország területén létező kutak számát, azok mélységével, vízkivételével együtt, így kaphatnánk ugyanis információt arról, hogy Magyarország pontosan mekkora vízbázissal rendelkezik.
Tudjuk a bajokat, cselekedni kell!
Az elmúlt évtizedekben tartottak már néhány klímacsúcsot Kyotótól Koppenhágáig, az idén november 30. és december 11. között Párizsban rendezik az ENSZ 21. Klímakonferenciáját. A 195 ország meghívásával tervezett tanácskozás célja egy olyan globális megállapodás aláírása, amelynek betartásával sikerül visszaszorítani az éghajlatváltozást és 2°C alatt tartani az átlaghőmérséklet-növekedést.
Ez az előrejelzések tükrében óriási eredmény lenne, kérdés, hogy van-e az érintettekben elegendő hajlandóság arra, hogy valóban jelentősen csökkentsék az üvegház-hatású gázok kibocsátását (2050-ig 70 százalékos csökkentésre lenne szükség a szakértők szerint) és arra, hogy komoly gyakorlati lépéseket tegyenek egy fosszilis energiahordozóktól (kőolaj, szén, gáz) független világgazdaság kialakítása felé.
A csúcs előzetes tájékoztató oldala felhívja a figyelmet a globális felmelegedés következményeire: szaporodnak a rendkívüli klimatikus jelenségek, a föld állat- és növényvilágának 20-30 százaléka veszélybe került, a korlátlan erdőirtás a felelős az üvegház-hatás 20 százalékáért. Ha a jelenlegi körülmények nem változnak, a 21. század során az óceánok 26-82 cm-rel is emelkedhetnek. Az óceánok elsavasodása felborítja a tengeri és partvidéki ökorendszereket. A víz- és élelmiszerhiány egészségügyi kockázatokkal jár, egyre többen lesznek a klíma-menekültek, és ez háborúkhoz is vezethet.