A gazdasági visszaesés lassulásának örülhettek nyár elején az oroszok. Igaz, csak néhány tized százalékról volt szó: a várt 4,8 százalékos csökkenés helyett 4,2 százalékosat mértek. Ez sem kevés, különösen, ha összevetjük az előző hónapokkal: januárban 1,8, februárban 1,6, márciusban 3,2, áprilisban 4,2, májusban pedig 4,9 százalékos volt a GDP visszaesése. A gazdaságfejlesztési miniszter arra számít, hogy idén összességében mintegy 2,6-2,8 százalékkal zsugorodik a gazdaság, jövőre viszont már 2 százalékos növekedéssel lehet számolni.
Az év derekán érkezett hírek között szép számmal akadnak olyanok, amelyek kételyeket ébresztenek a válságból való kilábalással kapcsolatban. Az orosz gazdaságfejlesztési minisztérium jelentése szerint idén mélypontra zuhan a Gazprom termelése részben a kereslet csökkenése miatt. A kivitel az Európai Unióba és Törökországba ugyanis jelentősen visszaesett. A remélt 450 milliárd köbméter termelés helyett most csak 414 milliárddal számolnak. Ez a tavalyinál is lényegesen kevesebb. Mivel a gázipari óriás az orosz GDP 8 százalékát biztosítja, visszaesése kihat az egész orosz gazdaságra.
Az orosz jegybank az alapkamat csökkentésével igyekszik válaszolni az újabb kihívásokra, ezzel azonban tovább gyengült a rubel a dollárhoz és az euróhoz képest. A rossz hírek közé tartozik az is, hogy a fogyasztói árak éves növekedési üteme 15,8 százalékra emelkedett. Az ADV csoporthoz tartozó Initiative társaság átfogó felmérésében megállapította, hogy az oroszok mintha elkezdtek volna kevesebbet takarékoskodni vásárlásaikkor, s ez elsősorban a közszükségleti cikkekre vonatkozik.
Az inosmi.ru hírportál által ismertetett felmérés szerint megnőtt az érdeklődés az olcsóbb árukat kínáló üzletek iránt. Figyelemreméltó változás ez egy olyan helyzetben, amikor fontos élelmiszercikkek ára nagymértékben emelkedett.(A sárgarépáé például a duplájával, a hagymáé egyharmadával, a krumplié negyedével kerül többe.) A drágulást a nagyobb importtal és a hazai agrárium veszteségeivel magyarázzák. Ez az őszi betakarításig nem is nagyon fog változni. Az infláció még mindig nagyobb, mint a lakosság reáljövedelmének az alakulása.
Amivel az emberek változatlanul takarékosabbak: ritkábban járnak étterembe, moziba, kevesebbet költenek üdítőitalokra, gyermekcikkekre, teára, kávéra, tüzelőre, kozmetikumokra, ruhára, cipőre. Ritkábban utaznak és nyaralnak. Óvatosabbak a mobiltelefonokkal és az internettel kapcsolatos kiadásokkal is. Furcsa ellentmondás ugyanakkor, hogy számítógépet, notebook-ot most szívesebben vásárolnak, mint korábban.
Az elemzők még csak találgatnak, mi az oka ennek az átrendeződésnek. Hajlanak annak a megállapítására, hogy az oroszok megváltoztatták a véleményüket a válság gyors rendeződését illetően, míg ősszel még csak 11 százalékuk bízott a kilábalásban, ma már 35 százalékuk optimistább. Hatással vannak rájuk azok a kedvezményes akciók, amelyeket az üzletláncok előszeretettel szerveznek. A Szberbank júliusi indexe arra utal, hogy az emberek 55 százaléka az olcsóbb árukat keresi, többségük az akciós üzleteket keresi fel.
Adósságfronton Vlagyimirt Putyin vesztésre áll a francia „Atlantico” elemzői szerint. Rájuk hivatkozik a „Kommerszant” című lap. Oroszország adósságát 42 milliárd dollárra becsülik, ami bevételeinek 144 százaléka. Néhány régió ennél is nagyobb bajban van, a fizetésképtelenség határán manőverez. Mindennek az az oka, hogy míg a kiadások gyorsan nőnek, addig egyre kevesebb a tartalék és a pénzforrás. A költségvetés kiadásai érezhetően növekedtek, elsősorban a fegyveres erők modernizációs programja következtében. Sok pénzt fal fel a Krím-félsziget elcsatolása is.
És akkor még nem szóltunk az olaj és a gáz világpiaci árának csökkenéséről, amely érzékenyen érintette a Gazpromot és a Rosznyeftet. A gazdasági stagnálás és a GDP 3 százalékos csökkenése érezhető nyomokat hagyott az országon. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Vlagyimir Putyin az elnökválasztások előtt az elégedetlenkedők leszerelése és a választók megnyerése érdekében megemelte a fizetéseket az állami szektorban és kiszélesítette szociális programját. Ennek most fizetik az árát. Mindezt tetézik a nyugati szankciók okozta károk és a kelet-ukrajnai szakadárok megsegítésére fordított kiadások. Túl sok ez egyszerre.
A francia elemzők változatlanul az orosz gazdaság régi gyakorlatában látják a gondot, a természeti kincsek, a nyersanyag exportjában, amelyet nem kísér az ipar modernizációja, s amely most még azzal is párosul, hogy beszűkültek a hitelfelvétel nemzetközi lehetőségei. Mégsem lehet válságról beszélni, mert 400-500 millió dollár deviza tartalékkal rendelkezik az ország, amely arra elegendő, hogy rövid távon kikerüljék az összeomlást.
A legnagyobb bajban a régiók vannak, amelyekre hatalmas teher hárul a szociális kiadások terén. Bankhitelhez nem juthatnak a magas kamatok miatt, ezért Moszkva 310 milliárd rubelt különített el 2015 végéig, hogy szimbolikusan alacsony kamat mellett kisegítse őket. Kérdés, mire lesz elég ez az összeg? De bajban vannak az orosz nagyvállalatok is, bezárulnak előttük is a hitelfelvétel lehetőségei. Rajtuk is csak a központi költségvetés képes segíteni.
A francia elemzők mindezek ellenére úgy vélik, Putyin politikai, pénzügyi és diplomáciai tartalékai még mindig elég jelentősek, és taktikai készségét sem becsülik alá. A racionalitás azt diktálná, hogy az orosz elnök csökkentse az európaiakkal kialakult feszültséget a nemzetközi pénzpiachoz való visszatérés érdekében. Csakhogy a racionalitást már eddig is elnyomta a hétköznapi politikai érdek. Ha nem így lenne már régen új pályára állította volna az orosz gazdaságot, felszámolva a nyersanyag-exporttól való függőséget. Nem tette.
Ma is azt a hiú ábrándot kergeti, hogy az Eurázsiai Gazdasági Unió fejlesztésével mérsékli az Európában elszenvedett károkat. Nyugati kommentátorok viszont ebben azt a törekvést látják, hogy létrehozzák a Szovjetunió modernizált változatát. Valóban csak ábrándról van szó, és nemcsak azért, mert egy ilyen unió Ukrajna nélkül aligha képzelhető el. Azért is, mert a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig megálmodott gazdasági és politikai szövetségnek még a mainál sokkal rendezettebb nemzetközi körülmények között sem lenne realitása.
Az ukrán események nyomán fellángolt nagyhatalmi sovinizmus társulva a „vörös pravoszláviával” csak súlyosbítja a helyzetet. A francia elemzők nem tartják elképzelhetőnek, hogy Putyin lazítana a hosszú évek alatt következetesen kiépített központi hatalmán. Sőt, mintha a nyugati szankciók szorítását felhasználná arra, hogy még szorosabbra zárja a sorokat. Mire számíthat? A devizatartalékokra, a lakosság végtelen türelmére. Arra kevésbé, hogy olajfronton számára kedvezően alakulnak a dolgok. Az Iránnal megkötött nemzetközi alku ugyanis azt is jelenti, hogy Irán visszatér az olajpiacra. Egy nagy konkurenssel több.
Kína sem azt nyújtja, mint amit reméltek tőle. Csökken a kínai tőkekivitel Oroszországba, és nem biztatóak a külkereskedelmi adatok sem. A Moscow Times beszámolója szerint az első félévben a kínaiak 56 milliárd dollárt vittek 147 országba. 30 százalékkal nőtt az Egyesült Államokban befektetett tőke, ellenben Oroszországban 25 százalékkal kevesebb működő tőkét fektettek be. Hasonlóan rossz hír, hogy a két ország külkereskedelmi forgalma az év első hónapjaiban 32 százalékkal esett vissza. A 85 milliárd dolláros forgalom távol van attól az orosz céltól, hogy 2020-ig elérjék a 200 milliárd dollárt.