Nem tudom, hogy illik-e kritizálni a hazai kereskedelmi tévéket, de ezt megtenni kényszerülök. Nyári estéken összejön a család és megnézi az esti híradókat. Itt vannak a felnőttek, a gyerekek. Mit is lát egy ember a tévé képernyőén? Sorolom: meggyilkolták, lenyúzták, megerőszakolták, megcsonkították, leszúrták, kivégezték, felakasztották. Eltört a csigolyája, levágták a kezét, lábát. Megégett a lakástűzben, széttépték a kutyák. Leesett, elesett, drogozott, összeverték, szétverték, és így tovább. Ezek a szavak, kifejezések minden áldott nap halhatók az RTL Klub és TV2 képernyőjén. A 18 órai híradóban, pontosan egy fél órát "élvezik" a nézők a borzalmakat, és a hírolvasók még azzal is nyugtatják, ha valaki részletesen szeretné megnézni ezt a horror riportot, megnézheti itt és itt. Mondhatja nekem valaki, hogy nem kell ezt nézni, hogy vannak más csatornák, hogy léteznek más lehetőségek. Igazuk van! Csak egy dolog fontos ebben: én és rengetegen mások fizetünk azért, hogy megnézzünk egy igazi híradót, de nem a gyilkosságokat, a drogosokat, a banditákat, akiknek az arcuk el van takarva, mert a kedves bűnözőket védi a törvény, nekik jogaik vannak, nem szabad az arcukat mutatni, és a tévék ezt szigorúan betartják. Nem tudom, hogy a szerkesztők, hírolvasók tudnak-e a rengeteg vér, katasztrófa meg gyilkosság után nyugodtan aludni. Mert én nem. Gondolom rengetegen vannak olyanok, akik híradót szeretnének nézni, és nem egy aberrált horrort.