Egyszer volt Magyarországon egy fideszes környezetügyért - illetve agrárfejlesztésért és hungarikumokért is - felelős államtitkár, aki egy éjjelen azt álmodta, hogy hazánkban mintaszerű a természetvédelem, s ezt nem is volt rest országnak világnak elújságolni.
V. Németh Zsolt soha nem látott mértékűnek nevezte az elmúlt egynéhány év természetvédelmi fejlesztéseit: látogató központokat építgettek, szépítgettek a nemzeti parkokban, melyek látogatottsága is évről évre nő (tavaly a regisztrált látogatók száma mintegy másfél millió volt), állattartó telepeket is korszerűsítettek, sőt, 28 milliárd forintot költöttek élőhelyek megőrzésére is. V. Németh azzal is elhencegett: 2007-től 2013-ig 38 milliárd forint uniós pénz jutott természetvédelemre, a következő, 2020-ig tartó ciklusban pedig még ennél is több, 46 milliárd forintra lehet majd számítani.
Az államtitkár azonban nem állt meg ennyinél: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egy felmérésére hivatkozva kijelentette, hogy Magyarország "a GDP-hez, illetve a magyar közkiadásokhoz viszonyított százalékában" több pénzt áldoz természetvédelemre, mint Németország vagy Ausztria - az a két európai ország, amely példamutatóan helyezi előtérbe a megújuló energiaforrások használatát a ma már inkább avíttnak számító atomenergia alkalmazása helyett.
A Fidesz közleményben reagált az államtitkár nyilatkozatára, és még V. Némethnél is nagyobbat szerettek volna mondani: állításuk szerint 2020-ig több mint 1100 milliárd jut majd természet- és környezetvédelemre, ez pedig további, "soha nem látott" fejlesztéseket tesz majd lehetővé. Itt a mese vége, fuss el véle.
A mélyrepülés kezdete a zöldpolitikában
A valóságban az Orbán-kormány érdemi természetvédelmi fejlesztéseit valóban soha nem látta még senki. A zöldpolitika leépítésének, az önkényes rombolásnak, a természetvédő szakmai és civil vélemények figyelmen kívül hagyásának, a természetvédelmi mintaként szolgáló nemzeti parkok lenyúlására tett kísérleteknek, a megújuló energiaforrások háttérbe szorításának azonban időről időre szemtanúi lehettünk, ha máshol nem, hát az újságok hasábjain. Több helyen is hallhattuk, olvashattuk már, hogy a Fideszben a természetvédelemre egyfajta "balos" ügyként tekintenek, ezért nem is nagyon szeretnek vele foglalkozni, felesleges pénzpazarlásnak tartják, ami nem segíti elő a gazdasági mutatók javulását sem.
Amikor az első Orbán 1998-ban hatalomra került, szinte azonnal nekiláttak a környezetvédelem államigazgatási szinteken történő leépítésének: egyebek mellett csökkentették az akkor még létező környezetvédelmi minisztérium létszámát, megszüntették a természetvédelmi beruházások legfőbb anyagi bázisát jelentő Központi Környezetvédelmi Alap önállóságát, a környezetvédelmi felügyelőségek létszámán is kurtítottak. Többek között ezen intézkedések következményeinek is köszönhető, hogy Magyarország a 2004-es uniós csatlakozás idején számos EU-s követelménynek nem felelt meg teljes mértékben.
Rövid átmeneti javulás
2004-től, az első Gyurcsány-kormány idején kezdett javulni a helyzet: a hulladékégetők szennyezőanyag-kibocsátása harmadára csökkent, a közoktatás nevelési programjának kötelező részévé vált a környezeti nevelés, létrejöttek a natúrparkok, kijelölték a Natura 2000 hálózatot. Egy 2005-ös kormányhatározatban rögzítették a megújuló energiaforrások használatának gazdasági garanciáit, és több, a megújuló energiákra alapozó erőművi fejlesztés is történt.
A megsemmisülés küszöbén
A 2010-es kormányváltást a környezetvédelem újból megsínylette, a második Orbán-kormány egyik első lépése az volt, hogy teljes egészében megszüntette a környezetvédelmi minisztériumot - ennél világosabban talán ki sem lehetett volna fejezni, mit is gondolnak valóban a zöldpolitikáról. A területért a vidékfejlesztési tárca államtitkára, Illés Zoltán felelt, aki ekkor még derűlátóan nyilatkozott: úgy vélte, a minisztérium megszüntetésével kormányzati szinten a környezetvédelem nem veszít fontosságából. Tévedett. Ma már nincsenek már független zöldhatóságok, a felügyelőségeket beolvasztották a megyei kormányhivatalokba.
2014-ben Illés sem kapott pozíciót, miután megszűnt a természetvédelmi államtitkárság is. A jogszabály-alkotási folyamatok során a környezetvédelmi szempontok annyira háttérbe kerültek, amennyire csak lehetséges, ráadásul a 2010-2014-es költségvetési ciklusban a felére csökkent a nemzeti parkok és a környezetvédelmi felügyelőségek támogatása. A jövő évi költségvetés legnagyobb vesztesének is a környezetvédelem bizonyult: az idei 630 milliárd helyett jövőre 321 milliárd lesz a keret.
Mindezen felül a narancshatalom több alkalommal is bizonyította már, hogy fittyet hány a természetvédelemre: gondoljunk csak a nemzeti parkok kivéreztetésére, Paks2-re és az atomenergia mániára, a sunyi módon, éjszaka levezényelt engedély nélküli Kossuth téri fakivágásra Budapesten, a napelemek megadóztatására. Emlékezetes a Heves megyei Lőrinciben kialakult azbeszthelyzet is: a 2013-ban szabálytalanul lebontott cementgyár törmelékeiből szinte megállás nélkül fújta a halálosan mérgező azbesztet tartalmazó cementport a szél.
Lőrinciben és a környező településeken többen súlyosan megbetegedtek - igaz, ők még a gyár működésének idején kaphatták el az azbeszt okozta halálos kórt, az "azbesztózis" lappangási ideje ugyanis 20 év is lehet. Ám ki tudja, hányan betegedtek meg az elmúlt 1-2 évben, akár gyerekek is. Egy néhány éve készült kimutatás szerint Lőrinciben az országos átlagot jóval meghaladja a korai elhalálozások aránya. A kormány erről is tudott, ám évekig nem tett semmit, a mérgező sittet csak most nyáron kezdte elszállíttatni a településről.
Kötelezettségszegési eljárás előtt
Így néz ki tehát a "mintaszerű" természetvédelem Magyarországon. Fodor Gábor szerint a kormány azt a keveset is, amit a környezetvédelemre szán, felesleges és rossz célokra használja fel. A volt környezetvédelmi miniszter szerint a zöldpolitika nem a látogatóközpontok és tanösvények kiépítését jelenti, V. Németh Zsolt azon állítása pedig, melyek szerint Németországnál is többet költünk a természet védelmére, nem állják meg a helyüket. "Lehet a statisztikai adatokkal bűvészkedni, egy viszont biztos: soha ennyire rossz helyzetben nem volt a természet- és környezetvédelem. Most csak ámítás folyik, a kormány csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Magyarországon ma nem létezik zöldpolitika" - mondta Fodor.
Hasonlóan vélekedik ma már Illés Zoltán is. Az ex-környezetvédelmi államtitkár szerint az EU 28 tagállama közül Magyarországon a legrosszabb a természet- és környezetvédelem helyzete államigazgatási szinten; nincs olyan ország, ahol a területnek ne lenne önálló minisztériuma. "Úgy érzem magam ma, mintha egy időgépbe ültem volna; legutóbb 1987 előtt volt olyan, hogy nem létezett környezetvédelmi tárca".
Fodorhoz hasonlóan Illés is úgy gondolja, hogy V. Németh Zsolt valótlanságot állít, amikor azt mondja, hogy Magyarország Ausztriánál és Németországnál is többet áldoz a természet javára. "Ez egyszerűen nem igaz. Magyarországon a GDP egy százalékát sem éri el a környezetvédelemre szánt összeg. V. Németh szégyellje magát: ha nem tudja, mi a valóság, azért, ha hazudik, akkor pedig azért".
A politikus szerint rosszat tesz a környezetpolitika számára, hogy nincsenek jó szakpolitikusok. A szakmai hozzáértés hiányát egyébként jól példázza L. Simon László államtitkár megnyilvánulása is; szerinte azért nem lehet csak nap- illetve szélenergiát használni, mert "áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél". Illés Zoltán rámutatott: V. Németh is azzal henceg, ami már eleve megvolt. "A 2007-2013-as időszakban minden évben csaknem 40 milliárd jutott természetvédelemre EU-s keretből. Ezt még a Gyurcsány-Bajnai kormányoknak sikerült elérnie.
Ennek köszönhető, hogy a magyar természetvédelem még nem ment teljesen tönkre". Illés kiemelte: Magyarország a hulladékgazdálkodás területén sem teljesíti az EU-s elvárásokat, és félő, hogy emiatt hazánk újabb kötelezettségszegési eljárásnak néz elébe.