A közelmúlt történéseinek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy Orbán Viktor nemrégiben példaképei között említette Recep Tayyip Erdogan Törökországát. Az iszlamista török államfő, aki egészen mostanáig a be nem avatkozás elvét alkalmazta Szíriával kapcsolatban - meg nem erősített hírek szerint logisztikai támogatást is nyújtott az Iszlám Állam nevű terrorszervezetnek -, heves légitámadásokkal demonstrálta, hogy igazi ellenségének nem az IS-t tekinti, már csak a dzsihadisták és a Kemal Atatürk örökségét felszámolni kívánó török kormánypárt, az AKP közötti ideológiai rokonság okán sem. Erdogan a zavarosban halászik. A déli határán kialakult káoszt arra használná fel, hogy leszámoljon nem csupán a Kurd Munkáspárt milicistáival, de a kurd kisebbség legális politikai érdekképviseletével is.
Merthogy Polt Péter is példát vehetne a török legfőbb ügyészségtől. A vádhatóság eljárást kezdeményezett a legutóbbi törvényhozási választások egyik nyertesének számító kurdbarát Népi Demokratikus Párt (HDP) elnöke ellen, azzal vádolva az illető politikust, hogy kapcsolatban áll a kurd lázadókkal. Az AKP ezen lépését nehezen lehet másként értelmezni, minthogy a vártnál rosszabbul szereplő török kormánypárt az igazságszolgáltatás révén próbálja parlamenti riválisa befolyását csökkenteni.
Mi, magyarok számtalanszor váltunk nagyhatalmi játszmák áldozataivá, és revizionizmusra hajló honfitársaink ezt előszeretettel hangoztatják a világ felé. Nehéz elhessegetni magunktól a gyanút, miszerint Ankara és Washington között titkos alku köttetett: az amerikai harci gépek használhatják a törökországi légitámaszpontokat az IS elleni hadműveletekhez, ennek fejében Erdogan kormánya szabad kezet kap a kurdokat illetően. Igaz, ezt a megállapodást a két fél némileg másképp értelmezi. A State Department szóvivője szerint az incirliki légibázis használata révén hatékonyabban segíthetik a Kurd Népvédelmi Egységek (YPG) harcát az Iszlám Állam ellen, Ankara ugyanakkor hallani sem akar efféle segítségnyújtásról.
Úgy tűnik, ahogyan korábban Orbán Viktor kormánya a Moszkvával szembeni fellépéssel kapcsolatban bontotta meg az észak-atlanti szövetség egységét, az IS elleni harcban Törökország a NATO leggyengébb láncszeme. A kurdok hátba támadása morálisan nem igazolható, stratégiailag pedig nem kifizetődő. Ez a nép, mely a történelem folyamán önálló állammal soha nem rendelkezett és olyan hősöket adott az iszlám világnak, mint a legendás Szaladin szultán, az általa uralt területeken szekuláris államalakulatot hozott létre, a térségben szinte egyedülálló módon. Harcosai a dzsihadisták legfélelmetesebb ellenfeleivé váltak, miközben a nyugati civilizációt védelmezik a barbárságtól. Számottevő harci sikereikre a Nyugat is felfigyelt. Néhány hónapja maga az amerikai külügyminiszter tárgyalt Maszúd Barzani kurd vezetővel az együttműködésről.
Mind Irak, mind Törökország mereven elzárkózik az önálló Kurdisztán gondolatától. Kérdés azonban, hogy közel-keleti viszonyok között akár a föderalisztikus elképzelések életképes alternatíváját jelenthetik-e egy kurd nemzetállamnak.
