dopping;WADA;

- A WADA bombája

Berlini tudósítóként a hetvenes évek végén meghívtak az NDK-s sportolók edzőtáborába. Egy feltételt szabtak: bármiről beszélgethetünk – kivéve a doppingolásról. Pedig már akkor is nyílt titok volt, hogy Németország keleti felében titkos orvosi laboratóriumokban a legfelkészültebb tudósok, a legkorszerűbb technikai eszközökkel kutatják azokat a doppingszereket, amelyeket más országok sportolói és a versenyeket ellenőrző szervek nem ismernek. Kegyetlen versenyfutás volt akkor - ami talán még ma is tart - a laboratóriumok mélyén a versenyek tisztaságát meghekkelő, különösen jól fizetett kutatók között.

Nincs könnyű helyzetben a másik oldal sem, a nemzetközi doppingellenes szervezet, a WADA, amely ebben a rabló-pandúr játszmában kétségtelenül mindig lépéshátrányból indul. Már odáig fajult a „háború”, hogy a legutóbbi Tour de France befutóitól nem csak „biológiai” mintát vettek, szúrópróba szerűen kerékpárokat is szétszereltek, nincs-e valamelyikben rejtett motor. Mert miért pont ezt ne találták volna ki?

Nem tartottam komoly ötletnek, amikor évekkel ezelőtt először hallottam arról, hogy a WADA a sportolók vér- és vizeletmintáját évtizedekig megőrzi majd, hogy ha egyszer korszerűbb teszt módszereket fejlesztenek ki, visszamenőleg is meg lehessen vizsgálni, történt-e anno olyan turpisság, amely kimutatásra a korábbi laboratóriumi módszerek alkalmatlanok voltak.

A WADA most beváltotta ígéretét: újra vizsgált 12 ezer vértesztet, amelyeket ötezer, a korábbi világversenyek győztes atlétáitól vettek le. Az elrejtett bomba hatalmasat robbant: 2001 és 2012 között minden harmadik érem tulajdonosa gyanús mintát produkált, ezek közül 55 olimpiai vagy világbajnok lett. A 12 ezerből több mint 800 atléta valószínűsíthetően élt valamilyen – akkor talán még nem is tiltott - teljesítményfokozóval.

Elfeledhetjük Ethelbert Talbot, Közép-Pennsylvania anglikán érsekének intelmét, amellyel az 1908-as londoni olimpia előestéjén a versenyzőket „útjukra” bocsátotta: „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!” Mára kiderült: nem a részvétel, nem a pénz, nem a hírnév - az üzlet a fontosabb. Már majdnem csak az.

A doppingbomba hatalmas krátert hagy maga után.