A devizahiteladósok "megmentése" az utolsó szakaszához érkezett, és bár a korábbi kormányzati kommunikáció megválaszolatlanul hagyta, hogy az autó- és fogyasztási hiteleket is forintosítják-e. Tállai András gazdasági miniszterhelyettes múlt heti bejelentése megnyugtathatta a kedélyeket, a forintosításnak erre a két hiteltípusra is ki fog terjedni. Az egyenlőre rejtély, hogy mikor, de nagy valószínűséggel még a nyáron megtárgyalja a kormány az előterjesztést, így az Országgyűlés őszi ülésszakán a törvény is megszülethet.
Nincs igazán jó megoldás az autóhitelesek feladványára FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ THINKSTOCKS
A forintosítás árfolyama azonban még nem ismert. Hírlik, a forintosítani szándékozó ügyfelek megelégednének a jelzáloghitelesek átváltási kurzusával. Ha ezt iktatnák törvénybe, akkor a bankoknak ez pluszterhet jelentene, amit aligha vállalnának, és védi őket a magyar kormány és az EBRD idén februárban megkötött megállapodása is, amely kizárja, hogy a bankokra újabb terhet rakjanak. Mivel az MNB csak a forintosítás devizaszükségletét hajlandó a bankoknak átutalni, miként tette ezt a jelzáloghitelek esetében is, a költségvetést pedig nem lehet ilyesmivel megterhelni, így az jegybank a kényszerítés eszközével él. Az MNB ismét a bankok terheit növeli, de olyan filozófia mentén, hogy a forintosítást önkéntes alapon vállalják fel.
Valójában arról van szó, és ezt tartalmazza az MNB elnökének legújabb rendelete, hogy a bankok számára előírnak egy úgynevezett deviza egyensúlyi mutatót, amely nem más, mint egy olyan szám, amelyet nem haladhat meg arányosan a pénzintézet mérlegében szereplő deviza mennyisége. (Egy-egy bankcsoportot összességében vizsgálnak majd.) Ez azt jelenti, hogy a bankok rákényszerülnek majd a forintosításra, így az önkéntesség csak üres maszlag marad. A büntetést ugyanis egyetlen pénzintézet sem kockáztatja meg.
Az autóhitelesek mintegy harmadánál a fő gondot az jelenti, hogy a velük megkötött szerződésekben az árfolyam-különbözetet csak korlátozottan terhelték rá az ügyfelekre. Egyik olvasónk 2006-ban 2 520 000 forint kölcsönt vett fel 120 hónapra, 26 296 forintos fix havi törlesztőrészlettel, 164,33 forintos svájci frank árfolyam mellett. A lassan lejáró tartozás a véghajrájához érkezett volna, de a bank értesítette az autótulajdonost, hogy továbbra is fennáll tartozásként 882 674 forintos kamat- illetve árfolyam-különbözet. Ez azt is mutatja, hogy az autóhitelesek egy részét eddig nem érintette az árfolyamváltozás. Mivel ekkora egyszeri terhet az adós felvállalni nem tud, megállapodott a bankkal, hogy ezt mint pótlólagos hitelt nyújtsák számára, amit több év alatt fog megfizetni. Van azonban olyan pénzintézet is, amelyik nem ilyen gáláns, és egyszerre követeli a kamat- és árfolyam-különbözet megfizetését. Mivel erre az ügyfelek jelentékeny része nem képes, így gyakorlatilag már teljesen kifizetett autóját elvihetik! A gond az, hogy a tartozást a bankok a piaci árfolyamon számítják ki, ami az ügyfélnek jelentős terhet jelenthet. Arra azonban van mód, hogy a kamatból némi engedményt adjanak.
Fábián Gergely, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója a Privátbankárnak elmondta: a még megmaradt 300 milliárd forintnyi fogyasztói devizahitel-állományból 280 milliárd forint svájcifrank-alapú, túlnyomórészt gépjármű-finanszírozási hitel. A jegybanki kimutatás szerint ezen hitelek hátralévő futamideje átlagosan 2,6 év, közel harmadának kevesebb, mint két év. Arról viszont nem készült statisztika, hogy a bankok az árfolyam-különbözetet miként és milyen ütemezéssel terhelték az ügyfelekre.