El kell ismerni, időnként nehéz nyomon követni az uniós előírásokat. S itt most nem is a különféle szabályok tömkelegére gondolunk, amelyek néhol egymást gyengítik, hanem arra, hogy esetenként a következetesség mintha hiányozna Brüsszel határozataiból. Szerbia számára például alapvető feltétel a koszovói viszony rendezése, mert olyan ország nem lépheti át az Unió kapuját, amelyiknek határvitája van egy másik állammal - hangoztatják. Ez elvileg természetes is lenne. Csakhogy Szlovénia már 11, Horvátország pedig két éve tagja az EU-nak, ám máig nem zárták le vitájukat arról, merre húzódjék a határ a Pirani-öbölnél.
Idő azért lett volna lezárni, hiszen távolról sem újkeletű vitáról van szó: már Jugoszlávia felbomlása, 1991 óta zajlik a huzavona. Ott törtek borsot egymás orra alá, ahol tudtak. A horvátok rendszeresen igazoltatták a szlovén halászokat, időnként az őrszobára is bekísértek közülük egyet-egyet, Ljubljana pedig tudatosan késleltette a csatlakozási fejezetek megnyitását Zágrábbal.
Aztán úgy tűnt, áttörés történik az EU közvetítésével, hiszen 2009-ben az akkori kormányfők megállapodtak arról, hogy uniós bíróságot állítanak fel, amelynek döntését – bármi legyen is az – mindkét fél elfogadja. A napokban azonban kiderült, hogy a szigorúan titkos bírósági eljárásról információkat szolgáltattak Ljubljanának, amiért Zágráb bejelentette: kivonulnak az eljárásból. A horvát magyarázat első hallásra logikusan hangzik ugyan, de aligha ez áll Zágráb elutasító magatartása mögött. Kiderült ugyanis, hogy a bíróság Szlovénia számára hozna kedvező döntést, ami azt jelentené: a szlovén hajóknak nem kellene a horvát felségvizeken keresztül kijutniuk a nyílt tengerre, hanem az ország saját tengeri szakaszán lenne lehetőségük erre.
A horvát kormány most nem mert bevállalni egy ilyen kedvezőtlen döntést, hiszen novemberben parlamenti választást rendeznek az országban, s ha a bírák a terület „elvételét” még a voksolás előtt jelentenék be, akkor a szociáldemokrata kormány az elvi esélyét is elvesztené annak, hogy hivatalban maradjon.
Megoldás nincs, igaz, a Balkánon megszokhattuk már, hogy az önös érdekek többet érnek bármiféle nemzetközi előírásnál.
