Hogy bájos, vérlázító, vagy szimplán pofátlan a honi futballszövetség reakciója a Dárdai-ügyben? A mentegetőzésnek tetsző magyarázat (pajzs), egyúttal Berlinbe címzett üzenet: a Hertha BSC erkölcsi kárt okozott azzal, hogy „visszarendelte” a magyar szövetségi kapitányt.
„Már csak a saját érdekük számított” – búslakodott Vági MLSZ-főtitkár, Csányi elnök pedig egyenesen odáig ment, hogy „akár pereskedhetnénk is”. Ha jól értjük, a hoppon maradt szövetségi elöljárók azért lógatják a fejüket, mert egy Bundesligában – figyelem, ez nem az utcák, terek bajnoksága, de még csak nem is a hazai állóvíz! - szereplő együttes ragaszkodik ahhoz, hogy az edzője kizárólag a feladatára összpontosítson. Itt jegyezzük meg, hogy a „gonosz” Hertha tavaly csak elengedte az akkor még a berlini fiatalokkal foglalkozó klubikonját (Dárdainál több bajnoki meccset senki sem játszott a kék-fehéreknél), mégpedig akkor, amikor idehaza égett a ház. Régi sztori, de érdemes feleleveníteni, az MLSZ, noha külföldi szakembert ígért, hirtelen előhúzta a pakliból Pintér Attilát. Akkor többen a fejüket fogva dilettantizmust emlegettek…
Nem nagyon lőttek mellé. Pintért elsöpörte a népharag, jött Dárdai, s vele a sikerek. A hazai futballvezérek ugyanakkor továbbra is kutyaszorítóban érezhették magukat, hiszen az ország imádott Palija nem volt szabad. Berlinből ingázott, a Herthánál dolgozott, és ott is képzelte el a jövőjét. Meg tudjuk érteni… Dárdai nem árult zsákbamacskát, mint ahogy a klubja sem kertelt, menjen csak az edző, amíg ez nem sérti a Hertha érdekeit. Most már sérti. Közeleg a Bundesliga új idénye, a magyar trénerre sok feladat vár, ha már egyszer az élvonalban tartotta a csapatot. Tudniillik az edző itt is, ott is jól dolgozott. Így mindkét csapat mellett szükség lenne rá. A Hertha már nem adja, nálunk pedig nincs, aki a helyébe léphetne. Jobb híján – ideiglenesen - jön egy német, mellesleg Dárdai ajánlásával. Másként: az MLSZ megint csak képtelen volt olyan edzőt szerződtetni, aki maradéktalanul megfelel a követelményeknek.
Ezért mondjuk, vérmérséklet kérdése, bájos, vérlázító, vagy pofátlan a szövetségi kommentár. Mennyivel elegánsabb volna röviden annyit üzenni: Köszönjük, Pali, köszönjük, Hertha!