Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az országok határán épített, vagy felállított fal, kerítés gondolata korunkban született. Hiszen csak 54 éve annak, hogy felépült a berlini fal, ami mintája lett az USA-t Mexikótól, Tangert és Ceutát Marokkótól, Gibraltárt Spanyolországtól és Izrael zsidó lakosait az arab lakosságtól elválasztó falnak. Holott történelmi előzményei vannak ezeknek a vitatott építményeknek. A brit szigeten épült római gyarmatot ugyanúgy, mint a Birodalom közép-európai területeit több helyen is „limes” védte, a Kínai birodalmat pedig a Nagy Fal. A cél közös, mind a régebbi korokban, mind a korunkban létesült építmények esetében: megakadályozni a határon át illegálisan az állam területére történő behatolást. Ezek a falak és kerítések alapjában véve azt a célt szolgálják, hogy fennállásukkal útját állják egyes embereknek, vagy kisebb-nagyobb csoportoknak nem erőszakos módon az országhatáron történő átkelését, de a határsértés erőszakos, esetleg emberéletet követelő megakadályozását is szolgálják. Azok, akik erőszakkal - a határ létezésének mintegy el nem ismerésével - kívánnak egy ország területére lépni kiteszik magukat annak, hogy a másik fél erőszakosan fogja azt megakadályozni. Ennek lehetőségét képes kiküszöbölni, de legalábbis kevésbé esélyesnek tenni a fal, vagy a kerítés. Azt ugyanis egy államtól se lehet elvárni, hogy simán tűrje a határán történő illegális átkelést, különösképpen akkor nem, amikor fennáll a lehetősége erőszakos elemek, terroristák ezen a módon végrehajtandó behatolásának.
