A rendőrségtől senki nem jelent meg az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) tegnap délelőtti tanúmeghallgatásán, amelyen egy civil vizsgálat nyomán azt akarták tisztázni, miért igazoltatnak az átlagnál sokkal gyakrabban hajléktalan embereket akkor is, ha semmilyen normát nem sértenek meg a közterületen. A közigazgatási eljárásban a hatóság elé idézett Budapesti Rendőr-főkapitányságnak (BRFK) azt kellene bizonyítania, hogy a járőrök gyakorlata nem zaklatás és nem diszkriminatív.
A hatóság előtt az önmagát a hajléktalan emberek és szövetségeseik önszerveződéseként meghatározó A Város Mindenkié (AVM) csoport és a Magyar Helsinki Bizottság képviseli a fővárosi hajléktalanokat, akik tavaly ősszel két héten keresztül rögzítették a rendőrök igazoltatási gyakorlatát. A szociológiában használt tudományos alapossággal gyűjtött adatok azt igazolták, hogy a fedél nélküli embereket indoklás és magyarázat nélkül napi rendszerességgel ellenőrzik a járőrök. A tesztelés idején egyformán viselkedtek és egymás közelében üldögéltek felkészített hajléktalan aktivisták és középosztálybeli unatkozókat „játszó” szimpatizánsok, pusztán a kinézet alapján a rendőrök kizárólag a hajléktalanokat igazoltatták.
A látszólag hétköznapi eseményt minden részletében dokumentálták, és bizonyítékként csatolták az EBH előtt indított eljárásban. 2014. október 27-től november 11-ig nemcsak azt jegyezték fel, ha az ő papírjaikat kérték el a járőrök, hanem rögzítették a környezetükben történteket is. Kiderült, hogy az igazoltatottak majdnem fele hajléktalan volt, nem egyszer létfenntartást biztosító szolgáltatás igénybevétele közben, vagyis ételosztás vagy orvosi segítségkérés alatt kellett átadni az igazolványaikat.
A kutatás bebizonyította, hogy egy hajléktalan havonta legalább kétszer számíthat arra, hogy igazoltatják. A rendőrök néha ugyan közlik, hogy rutin eseményről vagy általános ellenőrzésről van szó, de a jogvédők szerint az indoklással együtt is jogszerűtlenül jártak el a járőrök. A kéthetes tesztelés adatai egybecsengenek az AVM 2011-ben ebben a témában végzett kérdőíves vizsgálatának eredményeivel.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt tegnap kezdődött eljárásban a BRFK-nak kell bizonyítania, hogy munkatársainak igazoltatási gyakorlata nem sérti az egyenlő bánásmódra vonatkozó előírásokat, vagyis nem társadalmi csoporthoz tartozásuk vagy vagyoni helyzetük miatt igazoltatják az átlagnál többször a fedél nélkül élőket. A Népszava érdeklődésére Udvarhelyi Tessza, a teszt egyik koordinátora számolt be róla, hogy a rendőrség senkit nem küldött a meghallgatásra, majd a Helsinki Bizottság internetes oldalán jelent meg a hír, hogy a „BRFK egy órával a meghallgatás előtt azzal kívánta kimenteni magát, hogy nem volt elég ideje a tanúként idézett rendőrök azonosítására. A rendőrségnek valójában két hónapja volt, hogy eleget tegyen az EBH felszólításának" – olvasható a jogvédő szervezet honlapján.
Természetesen próbáltunk információt kapni a rendőrségtől is, hogy mivel magyarázza távolmaradását, de lapzártánkig nem érkezett válasz. Az EBH főosztályvezetője is mindössze annyit mondott telefonon, hogy ha nem menti ki magát hivatalosan a BRFK, akkor kötelezettségszegés miatt 5 ezer és egymillió forint közötti összegre is megbírságolható. Korábban a rendőrség írásban nyilatkozott az esetekről, ám utána nem tett eleget a hatóság hiánypótlási kérésének sem – tudtuk meg Gregor Katalintól, aki az augusztusi hivatali szünet miatt úgy látja, az eljárás csak szeptemberben folytatódhat.
Az eddigi rendőrségi magyarázkodások közül mindenesetre az érintetteknek az tetszik a legjobban, amely szerint egyik 59 éves hajléktalan társukat olyan idősnek látták a rend őrei, hogy féltették, valaki ki fogja őt zsebelni. A magyarázatot, hogy akkor miért őt igazoltatták, azóta is keresik.