Pedig a Zsámbéki Nyári Színház megálmodói, Bicskei Gábor és Mátyás Irén is, oda képzelték el az elsősorban a helyszín ihlette színházi előadásokat. Tompos Kátya estjét nem a helyszín ihlette, mégis jó választásnak tűnt a rendezvénysorozat új művészeti vezetése részéről, hogy ezt a koncertet választották. Egyrészt a remek hangosításnak is köszönhetően a dalok remekül szóltak a romtemplom mellett, másrészt a sokféle zenei stílus és a többnyelvűség szabadsága jól illett a környezethez. Az énekesnő lazán, kalapban rövid felsőben jelent meg színpadon. Szerencsére remek idő volt, nem kellett fáznia. És a közönség sem fázott és nem csak az idő miatt, hanem azért sem, mert pillanatok alatt elkalandozhatott a különböző zenei stílusok és nyelvek közé.
Tompos Kátya magától érthetően lépett át a világzenéből a népdalok világába, az énekelt versek hangulatából, Cseh Tamás szerzeményein át, nem volt megállás, egészen a U2 slágerekig, minden stílusban otthonosan és autentikusan tudott megszólalni. Tompos Kátya elmondta, neki az elő nyelve orosz és énekelni is oroszul kezdett először. Ezért nem csoda, hogy talán az oroszul előadott népdalok sikerültek a legjobban és egészen magával ragadó volt, ahogy egy orosz cigány románcot elénekelt.
De persze jól szóltak a francia nyelvű dalok is. Remek segítőtársnak bizonyult, a dalok zenei arculatáért felelős Hrutka Róbert, aki gitáron kísérte az előadót, illetve Kalmus Felicián, aki csellón játszott nagyszerűen. Sok teendőjük van még a zsámbéki nyári színház megújítóinak, de azt hiszem, ha egy felhő szélén Bicskei Gábor és Mátyás Irén hallgatta Tompos Kátya messze hangzó énekét, biztosan elismerően bólogatott.