Közép-Kelet-Európa több országában is működik közmunkaprogram, de a magyar közfoglalkoztatás épp arra nem jó, ami miatt az egészet kitalálták: nem vezet vissza a piaci munka világába és nem csökkenti a szegénységet. Ezzel ismét szembesített bennünket az Európai Unió - nem először és vélhetően nem is utoljára. Most éppen Marianne Thyssen, az Európai Bizottság foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős biztosa jelentette ki kategorikusan, hogy a magyar közmunkaprogram "csupán korlátozott számú pozitív hatással jár". A biztos ezt Ujhelyi István szocialista európai parlamenti (EP-) képviselő hozzá intézett levelére válaszolta, miközben kitért más országok tapasztalatainak ismertetésére is. Az MSZP alelnöke tegnap hozta nyilvánosságra levelezésük legfontosabb részleteit, például azt, hogy a belga kereszténydemokrata politikus emlékeztetett rá, a lengyel közmunkások 60 százalékának sikerül a közfoglalkoztatás után piaci munkahelyet találni, míg magyar társaik között jó esetben 13 százalék tud visszatalálni a munka világába.
"Emellett az alacsony elérhető bérszint miatt a program nem csökkentette a szegénységet sem" - idézte Ujhelyi a válaszokat. Azt is felidézte, Marianne Thyssen gyakran fogalmaz úgy nyilvános szereplésein, hogy szoros összefüggés van a szegénység elleni küzdelem és az adott ország versenyképességének alakulása között. Vagyis amikor azt mondja, hogy a magyar közmunka konzerválja a szegénységet, egyben azt is üzeni: az ország mostani gazdaságpolitikája, ezen belül foglalkoztatáspolitikája nem segíti a tartós fellendülést - hívta fel a figyelmet Ujhelyi. Pedig az uniós biztos sem pártolja a szociális segélyezésre épülő segítségnyújtást, sokkal inkább a munkanélküliség megelőzését tarja kiemelt feladatnak. Ez olvasható ki a Bizottság májusi országspecifikus ajánlásaiból is, amiben az unió vezetői már egyértelművé tették, nem tetszik nekik a magyar közmunkaprogram.
Súlyos bírálatokat fogalmazott meg a kormányzati munkaprogram ügyében az ellenzék is. Legutóbb az Együtt rendezett a kérdésben többpárti vitát, ahol a találkozó résztvevői megismerkedhettek a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Közgazdaság-tudományi Intézetének elemzéseivel, amelyek a napokban egy majdnem 300 oldalas kötetben is megjelentek. Molnár György, az intézet főmunkatársa és Cseres-Gergely Zsombor rengeteg adattal igazolta, hogy milyen hatása van a közfoglalkoztatás kettős szerepbe erőltetésének. A kormány egyrészt a piaci foglalkoztatás bővítését várja a programtól - legalábbis szavakban, másrészt viszont a szociális ellátások helyettesítő eszközének tekinti. A kutatók azonban hangsúlyozták, a két szempont egymással ellentétes logikára épül, ezért a tartós közfoglalkoztatás csapdahelyzetet eredményez a benne résztvevők és az állam számára is. A nyílt munkaerőpiacra történő kilépést nem segíti sem a program, sem a munkaügyi szervezet - szólt az értékelés. Azt is hangsúlyozták, hogy a közfoglalkoztatás eltúlzott alkalmazása a munkapiac végletes kettéválását eredményezi, vagyis a közmunka a családtagokkal együtt egymillió embert zár ki a piaci foglalkoztatás esélyéből.
A közfoglalkoztatásban lévők életkörülményeinek vizsgálatakor a kutatók rámutatnak, hogy a gyerekes közmunkások valamennyien a létminimum alatt élnek. A rezsitartozások aránya nagyon magas, sokan a szükséges gyógyszereket sem tudják kiváltani, az érintettek fele nem tud rendesen fűteni. A hivatalos állásponttal szemben a felmérések azt mutatják, hogy a többség a rendszeres munkáért hajlandó lenne távol élni a családtól, vagy vállalná a költözést is, hisz most is rengeteget dolgozik, csak nem bejelentett állásban. Akik alkalmi feketemunkával keresik meg a család betevőjét, a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak és ebből a szempontból nincs különbség romák és nem romák, vagy aprófalvak és városlakók között.
A felmérés szerint a közfoglalkoztatásba bekerülők többsége magas iskolai végzettség mellett is segédmunkát kap és akadályoz a munkakeresésében. Többször megfogalmazódott, hogy ahol a közmunkások olcsóbban végeznek el valamilyen feladatot, ott a piaci alapon működő cégek és vállalkozók tönkremennek. A csapdahelyzetet jellemzi a felmérés szerint az is, hogy egyszerre nem tudnak küzdeni az emberek a közmunka megszerzésért vagy megtartásáért és egy pici munkahely eléréséért, logikusan tehát a könnyebben megszerezhetőt és biztosabbat választják, még ha kevesebb pénzt kapnak érte, akkor is. A kutatók úgy látták, hogy akkor is szükség van a jelenlegi közfoglalkoztatás változtatására, ha a hatalom a mostani eltúlzott mértékben akarja azt működtetni. Az álláskeresési járadékra jogosultság időszakát szerintük mindenképpen 5-6 hónapra kellene emelni, mert a mostani 3 hónap alatt lehetetlen elhelyezkedni. Személyre szabottan kellene segíteni az álláskeresést és csak végső megoldásként felajánlani a közmunkát - érveltek, összegezve a hazai közfoglalkoztatással kapcsolatban elvégzett eddigi legnagyobb felmérés megállapításait.
