Van annak különös bája, hogy a magyar titkosszolgálatok olyan olasz cégtől vásároltak megfigyelési és lehallgató szoftvereket, melyet a minap úgy feltörtek, mint a sicc. És tele a net a lopott adatokkal. Ennyit a vállalat megbízhatóságáról, és a hazai illetékesek óvatosságáról, akik százmilliókat öltek ebbe. (Nem is olyan régen egy másik beszállítójuk adatait is kirakták a netre a hekkerek, és a teljes világ hírszerző társadalma röhögött rajtunk, mert kiderült a levelezésünkből: még használni sem tudjuk, amit vettünk. Mint az egyszeri ügyfélszolgálatosnál: nem megy a számítógépem. Bedugta a konnektorba? Ja, nem.)
Az meg csak mazsola, hogy kiderült: valamiért a Magyar Telekom is akart ilyen kémkütyüket.
Azzal pedig senki ne jöjjön, hogy diktatúrák, és demokráciák sora is bevásárolt a cégnél. Mert nem mindegy, hogy azért veszek valamit, hogy teljesen rábízzam magam vagy azért, hogy kiderítsem, mások milyen hülyén bízzák ugyanerre magukat. Ezzel az erővel a kínai Alibaba.com-ról is vásárolhattunk volna, ingyenes házhoz szállítással.
Hiába, nincs már a spiccen Demeter Ervin, se az UD Zrt., oda a szakértelem…! Vagy rosszul látom? Direkt vásárolunk 1234 PIN-kódú bonyolultságokat?
Azért egy „apróság” komolyan izgat. Minek a titkosszolgálatunknak egy program 45 millióért a „Nokia típusú telefonok forgalmának elterelésére”?
Nem kéne valakinek valamit mondani végre?
