Az olimpia több cikluson átnyúló előkészületeket igényel: ez teremti meg annak az esélyét, hogy végre létrejöjjön egy össztársadalmi, a pártok közös szándékával létrehozott menetrend. Tudom, sokan mondják azt, hogy erre a magyar politikai elit nem képes, míg mások szerint fontosabb ügyekben kellene inkább összefogni. Az előbbi állítással nem értek egyet: hitem szerint képesek vagyunk túllépni a kormány-ellenzék vagy a baloldal-jobboldal ellentéten és az ország hosszú távú jövőjét szem előtt tartani. Ez egyébként kötelességünk is.
Ami a kritikák másik részét illeti: igen, vannak fontosabb területek ma Magyarországon, mint a sport – ilyen az egészségügy, az oktatás vagy a vidékfejlesztés. Az olimpia ugyanakkor olyan lehetőség, ami jelentős hatással lesz az ország gazdaságára, infrastrukturális fejlesztésein keresztül az említett területek is profitálnak. A tervezési folyamat elején vagyunk: rajtunk múlik, hogy a tervek kidolgozásakor hogyan építjük bele Magyarország aktuális kihívásait és hogyan járulhat ezek enyhítéséhez az olimpia szervezése.
A budapesti olimpiára én nem célként, hanem eszközként tekintek. Olyan eszközként, amellyel megteremthető végre a modern, fejlett és jövőbe tekintő Magyarország. A legfontosabb kérdés valójában nem az, hogy rendez-e Magyarország és Budapest 2024-ben, 2028-ban vagy akár 2032-ben olimpiát. Hanem az, hogy elindulunk-e azon az úton, amelynek a végén akár egy olimpia megrendezésére is képesek leszünk. Én azt javaslom, induljunk el ezen az úton, mert ez az út Magyarország jövőjébe vezet!
A budapesti olimpia csak akkor lehet sikeres, ha kezdetektől fogva szigorú és következetes feltételek mentén valósul meg minden folyamata: a tervezéstől a pályázat melletti lobbizáson át egészen a kivitelezésig.
Három kulcsfontosságú feltételt látok szükségesnek: a transzparenciát, az együttdöntést és a fenntarthatóságot. A transzparencia jelenti a garanciát arra, hogy az olimpia ne újabb Fidesz-vállalkozók meggazdagodását hozza és a párt körüli oligarchák harcai ne veszélyeztessék a megvalósítást. Az együttdöntés a társadalmi-politikai konszenzusról szól: mivel ciklusokon átívelő folyamatról van szó, elengedhetetlen, egy olyan Olimpia Szervező Bizottság, amelyben minden releváns párt országos és budapesti szinten képviselteti magát. Végül az előkészületek első pillanatától meg kell jelennie a fenntarthatóságnak. Mindenki számára egyértelműnek kell lennie, hogyan szolgálja az olimpia Magyarország és Budapest hosszú távú fejlődését, milyen infrastrukturális beruházásokra van szüksége a városnak és hogyan hasznosíthatóak az olimpia miatt megépülő sport- és rendezvényhelyszínek.
A budapesti olimpiával kapcsolatos ellenérvek lényegében a mai társadalmi-politikai helyzetre adott reakciók. Félreértés ne essék, az Orbán-kormány az elmúlt öt évben mindent megtett azért, hogy egy átlagos állampolgár egy ilyen volumenű beruházásnál arra gondoljon: az pusztán egy újabb lehetőség a Fidesz egyik megbízható vállalkozójának. Ha azonban a jövőben minden nagyszabású rendezvénytől elzárkóznánk, csak mert attól félünk, hogy bizonyos körök meggazdagodnak belőle, sosem jutunk előre.
Ehelyett azt javaslom: teremtsük meg a garanciális feltételeit a korrupció visszaszorításának! Az olimpiát övező figyelem kivételes lehetőséget teremt erre, ráadásul az itt használt technikákat a közbeszerzések és más fejlesztési pénzek elosztására is lehet majd alkalmazni. A transzparencia jegyében a már elkészült megvalósíthatósági tanulmányt azonnal nyilvánosságra kell hozni, a későbbiekben pedig minden tanulmány, felmérés elkészítésére nemzetközi tendert kell kiírni – a magyar közbeszerzési szabályok helyett azoknál jóval szigorúbb elbírálással. Győztes pályázat után a kivitelezők esetén is ezt az elvet kell alkalmazni, míg a győztes építési konzorcium esetén folyamatos gazdasági versenyhivatali ellenőrzést kell tartani, kizárva ezzel a kartellezés lehetőségét. Végül garantálni kell, hogy az olimpia költségvetését független könyvvizsgáló cégek ellenőrizzék.
Sokan kételkednek abban, hogy egy ilyen mélyen megosztott országban létre jöhetne pártok közötti megállapodás bármiben. Én viszont úgy gondolom, hogy éppen emiatt a mérgező megosztottság miatt jött el az idő arra, hogy legyen végre legalább egy közös, pozitív ügy.
A sportpolitikáról talán mást gondolunk: mi nem építenénk minden kisebb-nagyobb településre stadiont, nem saját politikusaink személyes hobbija alapján finanszíroznánk sportágakat. De az olimpiai mozgalom iránti elkötelezettségünkben nincs különbség. Az igencsak szép számú olimpikonok közös hőseink. Az olimpia épp ezért lehet közös ügyünk.
Ehhez ugyanakkor garancia kell a Fidesztől: az elmúlt öt évben a gazdasági mellett a társadalmi és a politikai bizalmat is eljátszották. Az elmúlt öt évben ellenzéki képviselőként legfeljebb megtűrt szereplői voltunk a parlamentnek vagy a Fővárosi Közgyűlésnek, de nem tekintettek minket partnernek. A szocialista párt képviselőire ez különösen igaz volt. Éppen ezért az olimpia ügyében olyan bizottságra van szükség, amelyben a jelenlegi pártok helyet és valódi beleszólást kapnak.
Nem folytatható az a gyakorlat, hogy csak a Fidesz-kormány képviselői döntenek mindenről – a társadalom és politika kizárásával. Ez a bizottság nem hozhat erőből határozatokat: garantálja, hogy csak valódi előkészítő munka és vita után, valódi társadalmi többséget megjelenítő döntést fogad el.
Végül, de nem utolsó sorban az olimpia megvalósulásának harmadik garanciális feltétele a fenntarthatóság: az olimpia után olyan Magyarországnak és Budapestnek kell létrejönnie, amely társadalmi és infrastrukturális szempontból is erősebb, mint előtte volt. Az olimpia érdekében Budapesten átfogó beruházásokra van szükség: a közutak mellett a közösségi közlekedés fejlesztésére: metróvonalak bővítésére és építésére, a HÉV-vonalak összekötésére, a kötött pályás hálózat fejlesztésére, a járművek jelentős részének cseréjére.
A kifejezetten az olimpiai miatt megépülő sportlétesítmények az olimpiai játékok után legyenek a diákoké: adjanak helyet tömegsport-programoknak és az utánpótlás-képzésnek. Az épületek továbbá kerüljenek önkormányzati tulajdonba, hogy a közösségek minél jobban magukénak érezzék azokat!
Egy budapesti olimpia akár több generáció sporthoz való viszonyát meghatározhatja, ráadásul ki tudja javítani az elmúlt öt év felülről irányított, értelmetlen és elitista viszonyát a sporthoz – különösen a futballhoz. Az olimpia a bevonódás lehetőségét kínálja a magyar fiataloknak és Magyarország régi sportsikereinek személyes újraélését az idősebbeknek.
Természetesen ehhez garantálnunk kell, hogy az olimpia ne csak a külföldieknek vagy a leggazdagabb magyaroknak legyen helyszíni élmény, hanem minél szélesebb rétegnek. A magyarok – és különösen a budapestiek – a türelmükkel, megértésükkel és persze adóforintjaikkal támogatják az előkészületek munkáit, illendő, hogy cserébe biztosítsuk a megfizethető jegyárakat. Az olimpia így lehet a rendszerváltás utáni legnagyobb közös történelmi élményünk.
Én hiszek az olimpiai mozgalomban, hiszek politikustársaimban és mindenekelőtt hiszek abban, hogy egy jó célért minden magyar össze tud fogni. Elvárható azonban, hogy az olimpiáról való végleges döntést közösen hozzuk meg, a lehető legszélesebb körben. Ezért azt javaslom, hogy a felsorolt szempontok garantálása mellett bocsássuk népszavazásra az olimpia kérdését. Vitassuk meg minél alaposabban, jöjjön elő minden kétség és válaszoljunk ezekre minél pontosabban! Ezt követően pedig hozzunk felelős döntést arról, hogy szeretnénk-e olimpiát!
A következő egy évet fordítsuk arra, hogy a fenti szempontok alapján – és akár újabb garanciák kiegészítésével – kidolgozzunk egy olyan rendszert, ami garantálni tudja, hogy az olimpiát úgy rendezzük meg, hogy annak minden magyar a nyertese legyen. Én egy ilyen olimpiát biztosan támogatnék és remélem, hogy egy 2016-os népszavazáson a magyarok többsége az érvek és garanciák ismeretében és tudatában hozzám hasonlóan ugyanezt a döntést hozná meg.
