Az Egyesült Államokban évek óta éles vita folyik e kérdés kapcsán, s az ellentétek különösen azután éleződtek ki, hogy több alkalommal nehézségek adódtak a kivégzések végrehajtásánál. A több komponensből álló „halálkoktélok” ellenzői arra hivatkoztak, hogy az újabb összetételű méreginjekció alkalmazása ellentmond az amerikai alaptörvény paragrafusainak, mert az „különösen kegyetlen” és egy midazolam nevű szer használata miatt fájdalmas módszernek minősül. A Legfelsőbb Bíróság azonban arra az eredményre jutott, hogy nem sérti az alkotmány előírásait, ha a szövetségi államok ezt a megoldást használják a halálos itéletek végrehajtására.
Az ügyben egy kivégzésére váró oklahomai rab, Richard Glossip és két társa nyújtott be keresetet. A többségi véleményt kihirdető Samuel Alito bíró érvelésében kiemelte: a halálos itéletek egyetlen más módszerével sem kerülhető el a fájdalomérzet. Oklahomában máris közölték: a döntés nyomán újrakezdik a három különböző szer kombinálásával készülő halálos injekció alkalmazását, amelyet az utóbbi időben felfüggesztettek.
A midazolam bevetése azóta terjedt el, hogy más, „humánusabb” vegyi anyagok, főként a hatékonyabbnak tartott pentobarbital beszerzése megnehezült. Alkalmazása során azonban háromszor is – egy-egy ohiói, oklahomai és arizonai kivégzéskor – csak nehézségekkel voltak képesek öntudatlanságig juttatni az elitélteket. Egyes aneszteziológus szakértők úgy vélték, nem is szabad alkalmazni, mert nem kapcsolja ki teljesen a fájdalomérzetet.
Az Egyesült Államokban meglehetősen vegyes az összkép a kivégzési metódusokat illetően. Akasztásra utoljára 1913-ban került sor, jelenleg a gyakorlat szövetségi államonként eltér. Napjainkban 31 államban törvényes a kivégzés, van, ahol még villamosszék járja, ám 1976 óta egyre elterjedtebb a méreginjekció. A legfelsőbb bíróság két bírája, Stephen G. Breyer és Ruth Bader Ginsburg különvéleményében felvetette, hogy ideje lenne magának a halálos ítéletnek a kérdésével is foglalkozni.
