Az április 2-án elfogadott keretegyezmény elviekben egy sor fontos kérdést tisztázott. A dokumentum értelmében a nemzetközi pénzügyi és gazdasági szankciók feloldása fejében Irán beleegyezik atomprogramja visszafogásába és nemzetközi ellenőrzésébe. Az megszületett megállapodást nagy áttörésként értékelte a világ. Persze akadtak meglehetősen kritikus hangok is.
Ami az akkori dokumentumot illeti, Teherán ígéretet tett arra, hogy 25 éven át lehetővé teszi a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) szakemberei számára a rendszeres és előre be nem jelentett ellenőrzéseket. Az ország 15 évig nem épít urándúsító létesítményt, az urándúsítás mértéke pedig nem haladhatja meg a 3,7 százalékot. A perzsa állam elkötelezte magát amellett is, hogy töredékére csökkenti a meglévő mintegy 10 ezer kilogramm alacsonyan dúsított uránkészletet. Ennek egy részét megsemmisítik, egy másikat pedig kiviszik az országból.
Irán ígéretet tett arra is, hogy Fordóban nem folytatnak urándúsítást, hanem kutatóközpontot alakítanak ki. Uránt csak Natanzban dúsítanának, ahol tíz évig csak első generációs, Ir-1 típusú centrifugákat használhatnának. Ezeket a pakisztáni P1-es típus alapján állították elő. Az első IR-1-es centrifugákat 2009 végén állították üzembe, a Stuxnet internetes vírus nyomán azonban egy odőre használhatatlanokká váltak. Jelenlegi számukat 8000 körülire becsülik. Mindemellett Irán azt is közölte, hogy a jelenlegi dúsító kapacitást kétharmadával csökkentik, a jelenlegi 19 ezerről 6000-re.
A keretmegállapodás azt is tartalmazta, hogy Irán az új centrifugák üzembe helyezését megelőző 180 nappal tájékoztatja a NAÜ-t terveiről. A vállalások fejében a nemzetközi közösségek eltörölnék az összes Iránnal szemben elrendelt büntetőintézkedést. Irán bármekkora mennyiségű fűtőanyaghoz is hozzájuthat.
Barack Obama amerikai elnök jó megállapodásnak nevezte a keretegyezményt és kiemelte, hogy ha sikerül aláírni a végleges megállapodást is, akkor „biztonságosabb lesz a világ”. Angela Merkel német kancellár azt hangsúlyozta, a nemzetközi közösség minden eddiginél közelebb jutott ahhoz, hogy megakadályozza Teherán atomfegyverhez jutását. Az orosz külügyminisztérium pedig úgy értékelt, hogy a lausannei egyezmény a közel-kelet biztonsági helyzetére is pozitívan hat.
Az egyezséget viszont hevesen bírálja Izrael, Szaúd-Arábia és az amerikai republikánusok. Jeruzsálem szerint egyenesen veszélyes ez az alku, létében fenyegeti a zsidó államot, nem megakadályozza, hanem kikövezi az utat az iráni atomfegyverhez. Benjamin Netanjahu miniszterelnök felszólította a nyugati nagyhatalmakat, hogy a végeleges megállapodás tartalmazzon egy kitételt, amelyben Irán egyértelműen elfogadja Izrael létét. Az izraeli kormányfő úgy vélte, hogy a megállapodás révén Teherán néhány hónapon belül képes lehet nukleáris fegyverek előállítására.
A keretmegállapodás óta több olyan fejlemény is történt, amelyek nem feltétlenül arra mutatnak, hogy a vitás kérdésekben sikerül megállapodni. Irán legfőbb vallási vezetője, Ali Hamenei ajatollah többször is határozottan leszögezte: szó sem lehet semmiféle külföldi kontrollról, s egyáltalán nem fogják beengedni a nemzetközi ellenőröket az iráni nukleáris létesítményekbe, erőművekbe és kutatóközpontokba. Teherán emellett bármiféle kompromisszum előfeltételének tekinti a kereskedelmi és más büntető intézkedések azonnali megszüntetését.
A legnagyobb ellentét abból fakad, hogy Teherán nem akarja beengedni katonai létesítményeibe a nemzetközi megfigyelőket. A teheráni parlament, hogy egyértelműsítse ezen szándékait, olyan törvényt fogadott el múlt hét keddjén, amely törvénybe is foglalja ezt a tilalmat. Nem túl barátságos lépés egy héttel a tárgyalások tervezett lezárása előtt. Szakértők nem tudták egyértelműen megerősíteni, hogy a teheráni madzslisz döntése fenyegetné a nukleáris megállapodás sikerét.
A mérsékelt államfő, Hasszan Rohani nem utasította el kategorikusan ezeket az ellenőrzéseket. Feltételként azt támasztotta, hogy a vizsgálódásokról előre értesítsék Iránt. Az elnök szerint Teherán ezzel bizonyíthatná is nukleáris programjának békés voltát.
A féltve őrzött parcsini katonai létesítménybe egyszer, 2005-ben már bebocsátást nyertek a NAÜ szakértői. A nemzetközi ellenőrök azt gyanítják, Irán azért tart annyira az itteni ellenőrzésektől, mert Parcsinban tesztrobbantásokat végeztek nukleáris fegyver kifejlesztésének céljával. Irán ezt tagadja, és azzal érvel, hogy katonai létesítményről van szó, amelyre nem vonatkozik a NAÜ ellenőreinek mandátuma.
A megállapodáshoz szükség lenne arra is, hogy Iránnak ratifikálja az atomsorompó-szerződés kiegészítő jegyzőkönyvét. Ez a dokumentum lehetővé teszi, hogy a nukleáris energia békés célú felhasználását ellenőrző nemzetközi szervezet munkatársai előzetes bejelentés nélkül is ellenőrzéseket folytassanak nukleáris létesítményekben, és kötelezi a részes államokat, hogy nukleáris tevékenységük valamennyi szakaszáról beszámoljanak.
Teherán ugyan tagja az atomsorompó-szerződésnek, de a kiegészítő jegyzőkönyvet csak esetenként alkalmazta 2003 és 2005 között. Amikor az iráni atomdosszié ügye az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé került, Teherán megszüntette az egyezmény alkalmazását.
A kiegészítő jegyzőkönyv aláírása egyébként szerepel abban a menetrendben, amelyről még 2013 novemberében állapodott meg Irán a Hatokkal. Az akkor elfogadott útitervben a felek kikötötték: törekednek arra, hogy az aláírásra - más lépésekkel együtt - a megállapodástól számított legkésőbb egy éven belül sor kerüljön. Ez azonban mindmáig nem történt meg.