Nem mentség, ha egyes fideszes vezetők a zord időkben nem tanulhattak latinul. Ha módjuk volt is rá, elfeledkeztek bizonyos évezredes tanításokról. Például arról, hogy a pacta sunt servanda azt jelenti: a szerződéseket be kell tartani. Néztem a kincstári tévéken Szijjártó Péter nyilatkozatát. Szabadkozik, rosszul értelmezték a szavait a dublini szerződés felfüggesztéséről, a nyugati határok átmeneti elreteszeléséről. Azt követően mondja ezt, hogy ismét kisebb botrány kerekedett, uniós partnerek újfent rajtacsípték őket valami szeleburdiságon. Túlságosan forrófejűn léptek, és csak akkor visszakoztak, amikor már rájöttek, benne vannak a pácban. Érthető, hiszen átkeresztelték a tárcát is: Szijjártó először külgazdasági, csak azután külügyminiszter, a diplomácia amolyan másodlagos. Nem meglepő tehát, hogy amikor az osztrák Sebastian Kurzcal találkozik, aki nála fiatalabb külügyér, összezavarodnak a funkciók. Aztán magyarázkodhat Szijjártó, immár elkésetten. Megtörtént a baj, azok a kényes uniós partnerek megint velünk gonoszkodnak. Ők már ilyenek maradnak, nem javulnak.
