Tegnap bekérették a párizsi külügyminisztériumba az Egyesült Államok Franciaországba akkreditált nagykövetét, miután a Wikileaks dokumentumaiból, amelyet a Libération napilap, valamint a Médiapart leleplező oldal közölt, kiderült, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) három amerikai elnök, Jacques Chirac, Nicolas Sarkozy, illetve Francois Hollande telefonját is megfigyelte.
Szerdán reggel Hollande vezetésével ülést tartott a nemzetbiztonsági tanács. Ezt követően közleményben ítélték el a lehallgatásokat, s figyelmeztettek arra: nem tűrik, hogy bárki veszélyeztesse Párizs biztonságát.
A Libération és a Médiaapart öt szigorúan titkosnak minősített dokumentumot tett közzé, amelyek a 2006-2012 közötti időszakból származnak. A legújabb 2012 májusából, így néhány nappal Hollande elnök hivatalba lépése után keletkezhetett. Ez azt bizonyítja, a francia elnök nagyon aggódott amiatt, hogy Görögországnak el kell hagynia az eurózónát. Ezért titkos találkozókat is folytatott.
Egy másik dokumentumban különféle telefonszámokat tüntettek fel, elnökök, tanácsadóik elérhetőségét. Egy másik kiszivárogtatott jelentés arról szól, hogy hogyan próbált Jacques Chirac volt külügyminiszterének, Philippe Douste-Blazynak megszerezni egy posztot az ENSZ-ben.
A Fehér Ház a dokumentumok közzététele után bejelentette, nem kémkedtek Hollande elnök után. „Nem figyeljük meg Hollande elnök kommunikációját, s nem is tervezzük ezt” – közölte Ned Price, az amerikai elnöki hivatal nemzetbiztonsági tanácsának szóvivője. Price leszögezte, általában akkor folytatnak lehallgatást külföldön, ha az konkrét és alátámasztott nemzetbiztonsági célhoz köthető.
A lehallgatási botrány, ha néhány napra is, de eltereli a figyelmet Francois Hollande elnök románcáról, ami az utóbbi napokban ismét a francia sajtó figyelmének középpontjába került.
Bár a lapok némi csalódással vették tudomásul, hogy az ellenállás múlt heti évfordulóján rendezett ünnepségen, a korábbi pletykák ellenére mégsem bukkant föl az államfő oldalán Julie Gayet művésznő, a téma továbbra is élénken foglalkoztatja a közvéleményt.
A megemlékezés előtt olyan hírek keltek szárnyra, amelyek szerint ezen az eseményen vállalja először a nyilvánosság előtt is a kapcsolatot a köztársasági elnök. Valóban ott voltak mindketten a Mont Valérien kegyhelyen, de külön-külön mutatkoztak. A szabadságharc első hősei ezen a dombon nyugszanak sírjaikban. A megemlékezést abból az alkalomból tartják, hogy Charles De Gaulle elnök ekkor szólította fel ellenállásra honfitársait.
Akkor azonnal jelentkezett Alain Gayet doktor, a harcostárs, aki az idén töltötte be kilencvenkettedik életévét. Az volt a kérése, az egész családja, valamennyi leszármazottja, fia, unokái, köztük Julie művésznő is, aki irányítgatta tolókocsiját. A művésznő a nagypapa mögött állt talpig ünnepi feketében, az államfő a még élő hajdani frontharcosok között, meglehetősen távol egymástól, valójában szinte csak látták egymást.
Téma valójában mégis azért lett, mert idestova két éve már nem titok, hogy az elnök és a színésznőt igaz érzelmi viszony fűzi egymáshoz, amióta Hollande fölkérte előző élettársát, Valérie Trierweilwer újságírónőt, a Paris Match riporterét, hogy költözzék ki az Élysée-ből. Rebesgették, a szakításnak az lehetett oka, hogy szellemileg nem voltak teljesen azonos színvonalon, és utána lett valamennyire köztudott a bájos Julie fölbukkanása. Nem volt új ismeretség.
Julie mindig aktívan politizált a Francia Szocialista Pártban, a 2007-es elnökválasztáson tevékenyen részt vett a baloldali jelölt, Ségolene Royal, Nicolas Sarkozy akkori ellenfele hadjáratában. Royal és Hollande kapcsolatában ugyan sosem lett frigy, de négy közös gyermekük született. Gayet aztán 2012-ben is elkötelezetten vett részt a szocialista kampányban, de ezúttal már Francois Hollande táborát erősítette.
Az Hollande-Royal élettársi viszony harmonikusan, évtizedekig tartott, amit tanúsít a négy közös gyermek is: két nő, két férfi. Ma sem tudhatni az okát, mi állt szakításuk hátterében. A kettejük közötti érzelmi kötelékek azonban nem szakadtak el, a gyermekek megtartották rendszeres kapcsolatukat mindkét szülővel, Royal pedig Hollande oldalán maradt, legalábbis a politikában. Olyannyira, hogy már hosszú ideje Manuel Valls miniszterelnök mögött a kormány második legfontosabb embere.
A környezetvédelmi tárcát vezeti sikeresen, közmegelégedésre, a tél derekán pedig nemzetközi rangú feladat vár rá. Párizs lesz a székhelye a világméretű „zöld csúcsnak”, ő a háziasszony a nagy meghívott szakember gárda élén. A találkozót már előre is az idei év egyik legrangosabb eseményeként említik. „Családi utódáról”, Valérie Trierweilerről már kevesebb kellemes emléket őriznek. Föltehetően nem volt rossz riportere a Paris Match-nak, de az Élysée-ből igen hamar költöznie kellett, ami újfent azt erősíti meg, hogy ebben a kettősben nem alakulhatott ki igazi összhang.
Őnagysága anyagilag azonban remekül járt. „Köszönöm a közösen eltöltött perceket” címmel könyvben örökítette meg az államfői palotában átélt hónapokat, siker kötet lett belőle, lefordították több nyelvre, a szerző több millió euróval gyarapíthatta vagyonát. Szinte nyomban utána következett a Julie-Francois idill, bár az is lehet, hogy már a Trierweiler-éra alatt elkezdődött.
Kettejük románcáról ma is előszeretettel ír a francia sajtó. Maga az államfő azonban párjával együtt úgy véli, ez magánügy, senkinek sincs joga beleütnie az orrát, és neki sem kötelessége bármit is kiteregetni. Kettejük diszkrét titka. Úgynevezett „botrány” eddig igazán egy esetben volt csupán, az is viszonylag csöndben.
A Closer című újságnak a birtokába jutott egy fotó, amely az elnöki lakosztály teraszán, egymás mellett ülve örökítette meg a párost. A zűr nem is ebből kerekedett, hanem abból, hogy az Élysée öt tisztviselője fecsegni kezdett az esetről, amit az államfő érthetően zokon vett. Gyorsan távoznia kellett mind az ötnek a palotából, de megőrizhették rangjukat, más intézményben kaptak új beosztást.
Igencsak tetemes kettőjük a korkülönbség kettejük között: úgy két évtizednyi. Hollande nem sokkal van túl a hatvanon, Julie Gayet valamivel a negyvenen. A művésznő bájos jelenség, megnyerő és szerény. Már több filmben szerepelt, elismerő kritikákban részesült. Egy ízben már jelölték is a César díjra, a francia Oscarra, de még nem kapta meg. Meglehet azért nem, mert az affér már túlságosan is köztudott. A művésznő elvált, férje maga is színész volt, rövid életű házasságukból két gyermek született. Állítólag időnként ők is vendégek a köztársasági kastélyban.
A Le Monde úgy tudja, az elnöknek az a szándéka, hogy lassan a nyilvánosság előtt is vállalja a viszonyt, de mellőzni fogja a „lármás fellépéseket”. A lap ezzel Sarkozy 2008-as harsogó bejelentésére utalt, amikor nem éppen visszafogottan beszélt a Carla Brunival való kapcsolatáról. Igaz, ez a viszony házassággal végződött. Viszont, ha Hollande több évtized után sem vette feleségül Royalt, négy gyermekük anyját, aligha fog anyakönyvvezető elé járulni Julie-vel sem. Láthatóan Őnagyságát sem fűtik hasonló ambíciók.