Az „arab tavasz” forradalomnak nevezett eseményeiből egyelőre csak a tunéziai látszik sikeresnek. A mérsékelt iszlamisták nem vezették be a sariát, tiszteletben tartják a nők egyenjogúságát, és a több tucat politikai párt mellett számos civil szervezet is alakult.
Tunisz első látásra hasonlít a dél-európai nagyvárosokra, s amit a látogató azonnal megfigyel, a fiatal nők jelentős része kendő nélkül, nyáriasan öltözik. És a sör is elérhető, csak Ramadan idején számítana botránynak a nyilvános fogyasztása.
Túlnépesedett városok
Aligha véletlen, hogy a német szociáldemokraták alapítványa elsősorban Tunéziából, Jordániából és Marokkóból hívott meg szakértőket és politikusokat. Ez a három ország számít egyszerre stabil és nagyjából demokratikus országnak. De egy-egy környezetvédő hölgy Egyiptomból és Algériából is érkezett.
Az arab világ népességének 60 százaléka városokban él, ugyancsak hatvan százalékuk 25 év alatti. A legtöbb országban kevés a víz, Egyiptomban csak az ország területének 6 százaléka élhető. Az egyik legáltalánosabb probléma a munkanélküliség, ezért a munkaigényes környezeti ipar fejlesztése különösen vonzó projektnek ígérkezik. Marokkó energiafelhasználásának 93 százaléka importból származik, az elektromos áram fele Spanyolországból érkezik a tenger alatti vezetékeken. De ha fejlesztenék a szélenergiát, akkor a szeles, hosszú tengerparttal rendelkező ország a becslések szerint villanyáram-fogyasztásának háromszorosát tudná csak szélerőművekkel megtermelni. Tunéziában az állami szociális kiadások kétharmada a fosszilis energiahordozók támogatására megy el, miközben a megújulók aránya a 3 százalékot sem éri el. Felszínen divatos a környezetvédelem, az iskolás gyerekek látványos akciókkal gyűjtik be a pillepalackokat, de ahogy az egyik zöld szervezet vezetője kendőzetlenül elmondta: a szennyvíz tisztítatlanul ömlik részint a talajba, részint a Földközi tengerbe. A víz nitrát pH értéke az egészségügyi ajánlások szerint 7 egység, az EU átlagában 10, míg Tunéziában kiemelkedően magas (és káros), 45, tehát az uniós normák sokszorosa. A főváros közelében óriási hőerőmű van, amelynek sokszor ijesztően színes füstöt bocsát ki magából. Az ország 2019-re két atomerőművet tervez beindítani, de ezzel párhuzamosan a megújulók támogatására is születtek már tervek. No meg kormányzati hivatalok…
Legfontosabb: a munkahely
Besma Belbedjaoui, egy fiatal algériai nő saját példáján mutatta be, hogyan lehet a „gyökerektől”, a hétköznapok valóságából felépíteni egy kis zöld vállalkozást. Maga alapította meg a Plasticycle Algerie céget, amely a használt termékeket begyűjti, s belőlük pulóvereket, törölközőket és természetesen új flakonokat, dobozokat készít. Ezzel sok alul képzett embernek munkahelyet teremt, és már profitot is termel. Abdullah Klob azt mutatta be, hogyan próbálják meg Jordániában megőrizni a turisták által leginkább keresett látványosságok természeti értékeit.
Az Iszlám Állam fenyegetése miatt most a világsajtóba Jordánia szomorúbb hírek kapcsán került be. A kormánypárti és ellenzéki tunéziai képviselők egymással is vitatkoztak, de abban nagyjából egyetértettek, hogy bár a demokratikus döntéshozatal kialakult, az érdemi környezetvédő beruházások leginkább csak EU-s forrásokból valósulnak meg. Az arab világban kezdeti stádiumban van az organikus mezőgazdasági termelés is. Bár pozitív példaként említették, hogy a bio olajbogyó termesztése Palesztínában igazi sikerágazat lett, még Spanyolországba is exportálnak belőle.
A Maghreb országokban a legtöbb környezetvédelmi beruházást részben, vagy egészben az Európai Unió finanszírozza. A Földközi tenger vízének védelme közös érdeke minden mediterrán országnak, s a tömegturizmus miatt is fontos az egészséges környezet biztosítása. Ráadásul, aki normális munkát kap saját hazájában, az nem akar illegális bevándorlóként Európába költözni.
Ezen túl természetesen a francia, olasz és spanyol tőke is jelen van ezekben az országokban, hosszabb távon nekik is érdekük a környezeti standardok javítása. A Friedrich Ebert Alapítvány projektjei – amelynek egyik eleme volt az a tanácskozás is –, abban próbálnak segíteni, hogy a környezet védelmébe minél több helyi civil szervezet kapcsolódjon be. S a környezetvédelem kapcsolódjon össze a munkahelyteremtéssel, s kapjanak benne méltó szerepet a szakszervezetek is.
A Föld gyönyörű!
A tuniszi utcakép amúgy ugyanazt a kettősséget mutatta, amit a helyi előadók is elmondtak országukról. A város szemetes, nem botrányosan, de észrevehetően. A tömegközlekedés viszonylag fejlett, a metrónak nevezett gyorsvillamos és a karthágói elővárosi vasút (HÉV) olcsó, tiszta és a csúcsforgalmat leszámítva kényelmes. Magyar zsebbel a tömegközlekedés részének mondhatjuk a taxit is, még a reptérre sem került többe hat-hétszáz forintnál. Ha a friss demokrácia feletti öröm nem fullad ki, és az EU sem hagyja cserbe Tunéziát, akkor remélhetően a környezet védelme is nagyobb szerepet kap az országban.
Az iszlám színe amúgy közismerten a zöld, gondolkodásában nagy szerepe van a természet tiszteletének. Ahogy a Korán írja (angolból átvett, szabad fordításomban): „A Föld zöld és gyönyörű, és Allah téged (az embert) rendelt ki gondozójául”.
Úgy legyen.
